Grastyán Endre 1924. február 25-én született Őriszentpéteren. Sopronban érettségizett 1942-ben, majd két évig a Pápai Református Hittudományi Akadémián tanult, de a tanulmányait félbe kellett hagynia a háború miatt. Édesapját 1945-ben vesztette el a soproni bombázásokban. Édesanyja önkéntes ápolónőként dolgozott a háború alatt, őt nem sokkal édesapja halála után vesztette el. Ezek hatására döntötte el, hogy gyógyító szeretne lenni. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen tanult általános orvosnak, 1951-ben szerzett diplomát.

Kutatómunkáját Lissák Kálmán Élettani Intézetében kezdte meg.

Lissák Kálmán (1908-1982) hozta létre azt a munkakörnyezetet, amely azután többek között Grastyán pályáját is meghatározta. Lissák Kálmánt 1943-ban nevezték ki az akkor Erzsébet Egyetemnek nevezett pécsi egyetem Élettani Intézetének élére. Ekkor már jelentős tudós, a Nemzetközi Élettani Társaság elnöke volt. 1935-ben ösztöndíjasként a későbbi Nobel-díjas Otto Loewi grazi farmakológiai intézetében, majd 1936–1937-ben a berlini élettani intézetében folytatott kutatómunkát. 1937-ben magántanár lett (az akkor Tisza Istvánról elnevezett) debreceni egyetemen, majd két évet 1937–1939) Walter B. Cannon élettani intézetében töltött a Harvard Egyetemen, a Rockefeller Alapítvány ösztöndíjával. Hazatérését követően Debrecenből Pécsre, az Erzsébet Egyetemre került, ahol kinevezték az Élettani Intézet igazgatójának. 1951-ben létrehozta az első magyarországi Pavlov-laboratóriumot, ahol elektrofiziológiai módszerekkel továbbfejlesztette a feltételes reflex klasszikus idegélettani elméletét. Lissák Kálmán jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett, ugyanakkor párttag is volt, ami az 1950-es és ’60-as években védőernyőt vont munkatársai fölé, akik ennek köszönhetően eljuthattak nyugati tanulmányutakra abban az időszakban, amikor ez mások számára nem volt lehetséges. Alapító tagja volt a European Brain and Behaviour Society-nak, de 1971-től tagja volt a Szovjet Pavlov Társaságnak is, más jelentős külföldi tudományos társaságok mellett. 1954-ben megkapta a Kossuth-díj ezüst fokozatát, amit sok egyéb állami elismerés és díj követett.

Ebben az időszakban dolgozott a Pécsi Tudományegyetemen egy másik jelentős tudós is, Szentágothai János (1912-1994) anatómus, egyetemi tanár, az anatómiai tanszék vezetőjeként. Ő a neuroanatómia terén végzett iskolateremtő munkát. 1961-ben az ő tanszékén kezdtek hazánkban elektronmikroszkópos agykutatást végezni. Országgyűlési képviselő, és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is volt 1976-tól 1985-ig.

Ez az egyedi, nemzetközi szinten is jelentős tudományos háttér alapozta meg a fiatal Grastyán Endre pályáját. A Lissák-féle intézetben hamar kitűnt eredeti gondolataival, tehetségével és munkafegyelmével. Az aktiváció és a gátlás, a motivált magatartás és az emóciók központi idegrendszeri szabályozása és a tanulási mechanizmusok témakörében végzett kutatásokat. A laborban elsősorban állatkutatások folytak, főként macskákkal végeztek kísérleteket. Grastyán már az 1950-es években sokat publikált. Az orvostudományok kandidátusa lett 1958-ban, akadémiai doktora 1976-ban. 1978-ban átvette az intézet irányítását Lissáktól, aki ebben az évben nyugdíjba ment. Az intézetet Grastyán vezette haláláig. Párhuzamosan az intézetben működő MTA Idegélettani Kutatócsoport munkáját is ő irányította. Sok tanítványt, munkatársat indított útjára. Elnöke volt az MTA Neurobiológiai Bizottságának, tagja az Acta Physiologica Hungarica c. folyóirat szerkesztőbizottságának.

Tanulmányúton járt Moszkvában és Leningrádban (1956), a Havannai Egyetem Idegfiziológiai Intézetben (1966), de a nyugati világban is. Marseille-ben és Párizsban járt hosszabb tanulmányúton 1958-ban. 1959-ben előadó volt a Macy Alapítvány szimpóziumán New Yorkban, ahol „A hippocampus és a magasabb idegtevékenység” címen tartott nagy sikerű előadást. Még ugyanebben az évben meghívták dolgozni az UCLA Agykutató Intézetébe, Los Angelesbe, ahol a Kalifornia Egyetem Agykutató Intézetének vendégkutatója volt. 1971-72-ben a New York-i Medical College vendégprofesszora volt. 1976-ban az MTA doktori fokozatát nyerte el „Orientáció és megóvás” c. értekezésével. Kutatói tevékenysége során mindvégig foglalkoztatta a játék élettani és pszichológiai háttere, ebben a témában tartotta meg akadémiai székfoglaló előadását 1985-ben.

Grastyán Endre élete során szerény körülmények között élt feleségével, Horváth Anna Máriával és fiukkal, Andrással. Érdeklődési köre széles skálán mozgott, jártas volt a zenében, művészetekben, filmekben. Szívügye volt az ismeretterjesztés, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Pécs-Baranyai Szervezetének alapító tagja volt. Tüdőrákban hunyt el 1988-ban, 64 évesen.

Grastyán elsőként írta le a hippocampus tanulásban betöltött szerepét. Nevéhez fűződik ennek az agyterületnek a motivációs folyamatok szempontjából történő feltárása. Már az 1950-es évek végén nemzetközileg elismert kutatónak számított. Nemzetközileg is kiemelkedő jelentőségűek a feltételes reflex megerősítési mechanizmusát leíró munkái, továbbá elsőként írta le az ún. gátlás alól történő átcsapási (rebound) jelenséget. A motivációs elméletekkel foglalkozva, a hippocampus elektromos aktivitásának kutatása során arra a felismerésre jutott, hogy az elkerülő (büntető) viselkedési minta a megközelítést szervező idegi struktúrák gátlásának eredménye. Ez új tanulási elmélet kidolgozásához vezetett, mivel az addigi elméletek szembenállóként értelmezték a jutalmazást és a büntetést. Grastyán rájött, hogy ezek egy egységes rendszer eltérő funkcionális állapotát jelentik. Tanuláselmélete mindmáig tananyag az élettani és pszichológiai tanulmányokban.

Jelentékeny nemzetközi publikációs tevékenységet folytatott, munkássága Magyarországon is elismerést kapott. 1963-ban akadémiai jutalommal, 1975-ben Schaffer-emlékéremmel, 1978-ban Ranschburg-emlékéremmel tüntették ki. 1988-ban a Magyar Népköztársaság Állami Díját kapta meg a tanulás, a motiváció és az emóciók limbicus-agyi mechanizmusainak magatartási és elektro-fiziológiai módszerekkel végzett vizsgálataival elért eredményeiért, nemzetközileg is elismert, kiváló munkásságáért.

Tanítványai közül az egyik legsikeresebb Buzsáki György lett, aki az Egyesült Államokban dolgozik, és 2011-ben két másik agykutatóval (Somogyi Péter és Freund Tamás) együtt megkapta a „Brain Prize” elismerést, melyet az agykutatás Nobel-díjának neveznek.

Lissák Kámán – mester, munkatárs

Buzsáki György – tanítvány

Putnoky Jenő – pszichológus, barát

Ángyán András – munkatárs

Karmos György – munkatárs

„A játék sokak tudatában úgy él, mint a komolyság ellentéte. A pamutgombolyagot gurító macskakölyök, a csörgőjét rázó csecsemő, a kártyázó vagy a sakkozó felnőtt, valamennyiünk számára az élet naposabb oldalának jelentéktelen mozzanatait képviselik. A komolytalanság illúzióját még az a tény sem oszlatja el szükségszerűen, hogy a körülöttünk élő közelebbi és távolabbi rokon fajok kivétel nélkül játszanak, és hogy saját tevékenységünknek meghökkentően nagy hányadát képezi játék. Ezek a meggondolások késztettek arra, hogy álláspontom rendszeresebb kifejtése előtt feltárjam azokat az indokokat, amelyek székfoglaló előadásom komolytalannak tűnő tárgyválasztása mögött álltak.” 

Grastyán Endre, 1983, A játék neurobiológiája

Grastyán Endre munkásságát életében elismerték hazájában, emlékezete élő maradt. Pécsett hunyt el, a pécsi Központi Temetőben nyugszik, síremléke Rétfalvi Sándor szobrászművész alkotása (1995-ben készült el). Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította 2005-ben. Emléktáblája a Pécsi Tudományegyetemen látható. Tiszteletére a nevét viselő Grastyán Endre Alapítvány Grastyán Endre-díjat alapított a művelődés és a tudományos ismeretterjesztés területén kimagasló eredményeket elért személyiségeknek (először 1990-ben adták át). Nevét vette fel a Pécsi Tudományegyetem Grastyán Endre Szakkollégiuma, ahol évente Grastyán Endre Interdiszciplináris Konferenciát rendeznek. 1991-ben Baranya megye és a város Pécsett létrehozta a Grastyán Endre Alapítványt, és a Grastyán-díjat, amit minden évben egy köztiszteletben álló tudós nyer el.

Molnár Péter: Grastyán Endre életműve, Magyar Pszichológiai Szemle, 1990. 1-2. szám

Legendás professzoraink – Grastyán Endre (1924-1988)Dr. Lénárd Lászlóval Szilágyi László beszélgetett. https://aok.pte.hu/hu/menupont/586 

Magyar Életrajzi Lexikon, Grastyán Endre Arcanum.
https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/g-gy-757D7/grastyan-endre-75A31/

Kozák Péter (2013) Grastyán Endre Névpont
https://www.nevpont.hu/palyakep/grastyan-endre-f9ff6

Dodolai Gyöngyi (2021) Megtartani az egyensúlyt. Beszélgetés dr. Lénárd László akadémikussal, a Pécsi Tudományegyetem emeritus professzorával2021. március 22., Népújság, https://www.e-nepujsag.ro/articles/megtartani-az-egyensulyt