Szegény kispolgári zsidó családba született 1899. december 14-én Rákospalotán (Budapest elővárosa), hatodik gyermekként. „Öreg szüleim legnagyobb reménysége voltam” mesélte magáról. A gimnáziumot Rákospalotán végezte el. Gimnazistaként látogatta a Galilei Kört, innen származik a modern tudomány és a baloldali társadalmi eszmék iránti érdeklődése, valamint kapcsolata néhány későbbi kommunista vezetővel, például Fogarasi Béla marxista filozófussal, aki az 1950-es években az MTA alelnöke és az MSZMP KB tagja volt (ezek a kapcsolatok később jelentősnek bizonyultak).

A numerus clausus következtében elinduló zsidó értelmiségi migráció első hullámában Bécsbe költözött, ahol orvosi tanulmányokat folytatott és matematikát tanult. 1925-ben kapott orvosi diplomát. Fordulópontot jelentett, amikor az 1920-as években Karl Bühler tanítványa lett. Karl Bühler az alaklélektan képviselője, ismert pszichológus volt már ekkor, feleségével Charlotte Bühlerrel együtt. A bécsi Bühler Intézet a huszas években zarándokhelynek számított. Bühler tanítványai közé tartozott Ludwig Wittgenstein, Karl Popper, Konrad Lorenz és Egon Brunswick.  A bécsi évek után az 1930-as években Kardos Rockefeller-ösztöndíjasként jutott ki az Egyesült Államokba, ahol főiskolákon tanított, köztük az Ithaca mellett található Wells College-ban. Az amerikai szakmai közegből a tanulás iránti érdeklődését és Tolman hatását hozta magával. Az 1930-as évek közepén szerelem okán visszatért Magyarországra. Szondi Lipót körébe integrálódott, megpróbálkozott a gyakorló klinikusi pályával.  Szondi Lipót mélylélektani műhelye (a Ranschburg Pál alapította Gyógypedagógiai Lélektani Intézet utódintézményeként) nyújtott számára tudományos menedéket, noha szemléletétől a pszichoanalitikus, ösztöndiagnosztikai nézőpont távol állt. A háborús hányattatások és a túlélés után 1947-ben ő lett a Pázmány Péter (1950-től Eötvös Lorándra átnevezett) Tudományegyetem Lélektani Tanszékének (később Általános Pszichológiai Tanszék) alapító tanszékvezetője. Nem sokkal kinevezése után megszületett második kislánya és elvesztette a feleségét. Családi gondjait csak kevesekkel osztotta meg. Lányai a szerető, gondos, gyöngéd édesapára emlékeznek. Nem nősült újra.  

Kardos 1971-ig volt az ELTE Általános Pszichológiai Tanszékének vezetője. Igen fontos szerepet játszott abban, hogy az 1950-es években elnyomott pszichológia, ha csak szimbolikusan is, de fennmaradhatott. Ebben része volt a jó kapcsolatának is a pártvezetői körökkel. Rákosi Mátyást feltehetően még a Galilei Körből ismerte, akárcsak az említett Fogarasi Bélát, aki feltehetően segítette a pszichológia többnyire névleges fennmaradásában az egyetemen. Kardos alkalmazkodott a megkövetelt „pavlovizáláshoz” (1953. és 1958. között működött a Pavlov Bizottság, amelyik a pavlovi tanok terjesztését tűzte ki célul), miközben értékes kísérleti munkát végzett, leginkább patkányok helytanulására és az állati emlékezet vizsgálatára vonatkozóan. 1955-ben könyve jelent meg „Pavlov kutatásainak jelentősége a lélektanban” címmel. A könyv az elvárt pavlovi nyelvezetben mutatta be a korabeli behaviorista adatokat és elméleteket az állati tanulásról.

1958. után lassanként megindult a pszichológia újraszerveződése. 1958-ban létrejött az Akadémián a Pszichológiai Bizottság, 1960-ban újraindult a Magyar Pszichológiai Szemle, s 1962-ben újjáalakult a Magyar Pszichológai Tudományos Társaság (mindkettőt 1949-ben számolták fel).  Az ELTE-n Kardos megszervezte – először Magyarországon – az önálló pszichológusképzést. Az első évfolyam az 1963-64-es tanévben indult alacsony létszámmal, egyedül az országban. Magyarországon ekkor néhány tucat pszichológus volt összesen (miközben a nyugati világban ez az időszak a pszichológia tömeges szakmává válásának ideje volt).  Az általános lélektan oktatása sokáig Kardos Lajos tankönyve alapján folyt (Általános lélektan, 1961). A Kardos tanszék sok kollégát bevonó vitaszemináriumokat is szervezett. A viták egy része a marxista konstrukcionisták és a pragmatikus kísérletezők között folyt.

Kardos a Magyar Pszichológiai Társaság elnöke volt 1970. és ’75 között, évekig vezette a Tudományos Minősítő Bizottság Pszichológiai Szakbizottságát is. 1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta.  Ebben az évben, 1985. július 12-én Londonban élő nagyobbik lányánál tett látogatása során 86 éves korában hunyt el.

Kardos Lajos „első kézből” ismerte meg a XX. századi pszichológia nagy irányzatait, és ezeket önálló szintézisben alkalmazta mind elméleti, mind gyakorlati kísérleti munkájában.

Harminc éven keresztül dolgozott átfogó emlékezetelméletén, amelyet összehasonlító lélektani kutatásokkal támasztott alá.  Ember és állat eltérését a lokomóciós és manipulációs tevékenység eltéréseiből vezette le. A magyar pszichológiában Kardos Lajos volt az egyik első pszichológus, aki a kibernetika (kontroll, szabályozás, visszacsatolás) szerepét a pszichológiában megértette és alkalmazta. Ross Ashby „Bevezetés a kibernetikába” (1972) c. könyvét is ő adta ki magyarul. Hat évtizedes tudományos munkássága során kiemelkedőt alkotott az érzékelés, az állati tanulás, valamint az emberi és állati emlékezet összehasonlítása és a lelki élet eredetével kapcsolatos kutatásai révén. Az elsők között kapcsolta össze a fenomenológiai elemzést, a kontextuális kísérletezést és a matematikai modellálást. Különböző címei közül kiemelkedik a Paduai Egyetem díszdoktori címe. Kardos évtizedeken át folytatott összehasonlító pszichológiai kísérleteket Paduában. Röviddel halála előtt, 1985-ben választotta tagjává a Magyar Tudományos Akadémia. Székfoglalója posztumusz jelent meg. Ő volt az első pszichológus, aki akadémikus lett.  

Az 1950-es években az általa vezetett pszichológiai tanszék volt a tudományos pszichológia folytonosságának egyetlen jele a magyarországi felsőoktatásban. Kardos sajátos jelentősége a kísérleti szemlélet és a pszichológia önálló hivatásként való védelme ebben az időszakban, majd a pszichológia újjáélesztésében betöltött szerep. Vezető szerepe volt a korszerű magyar pszichológusképzés megteremtésében.

Karl Bühler – osztrák pszichológus, mestere

Szondi Lipót – pszichológus, munkatárs

Barkóczi Ilona – pszichológus, munkatárs

Marton Magda – pszichológus, munkatárs

Tánczos Zsolt – pszichológus, munkatárs

„Az elkerülő viselkedés kizárólagos külső determináltsága és a regenerációval való szembeállítása lehetővé teszi annak a különleges és szinte „fortélyos” berendezkedésnek – kissé parlagiasan így is mondhatnánk: a természet egy „trükkjének” – a felismerését, mellyel a szabályozást nulla értékű hibajellel megoldja: Ez a „trükk”: az adiafor determinációs szkéma. A regeneráció a még elviselhető nagyságrendű károsodás helyreállításával „szabályoz”; az elkerülő viselkedés nulla értékűvel; vagyis semmilyen károsodással. De a szabályozó hibajel e messzemenő (tulajdonképpen: végsőkig menő) lecsökkentésénél minőségi ugrás következik be a fejlődésben: az elkerülő reakció természetét – történésformáját és belső szerkezetét – tekintve teljesen újszerű organikus jelenség a regenerációval szemben: viselkedés.” 

Kardos: A neuropszichológiai információ eredete

1999. dec. 16-án a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományok Osztálya jubileumi osztályülést rendezett Kardos Lajos születésének századik évfordulója alkalmából az MTA Székház Felolvasó termében. A megemlékező előadást Pléh Csaba tartotta.

2002-ben az MTA Pszichológiai Kutatóintézet fennállásának 100. évfordulója alkalmából megalapították a Kardos Lajos-díjat.  A díjat olyan szakember kaphatja, aki a megelőző 1-3 évben kutatásait meghatározó mértékben végezte és jelentősen hozzájárult a magyar pszichológiai tudomány színvonalának növekedéséhez és emberi magatartásával példát mutat a pszichológusok fiatal generációinak.

Sírhelye a Farkasréti temetőben van, Parcella, Szakasz, Sor, Sír: 20, N/A, körönd 3, 14 fülke. A sírt a Nemzeti és Emlékhely Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Hunyady György: 1985: Kardos Lajos. Magyar Pszichológiai Szemle 1985/5

Pléh Csaba.(2010). Az állati emlékezet és a lelki élet eredete: Kardos Lajos magyar összehasonlító pszichológus koncepciója. Iskolakultúra, 20(11), 17-29.
http://plehcsaba.eu/images/pdf/kardosmagyar.pdf

Pléh Csaba (2016). „Intézmények, eszmék, sorsok a magyar pszichológia fél évszázadában 1960–2010.” Magyar Pszichológiai Szemle 71, no. 4 (2016): 699-731.
https://core.ac.uk/download/pdf/83549837.pdf

Pléh Csaba (2019). Aaz emlékezés hullámai: ember-társadalom-kultúra 150 év emlékezetében  Magyar Pszichológiai Szemle, 74(4), 587-609.

Ungárné Dr. Komoly Judit (2004).  Kardos Lajos a pszichológia professzora. Az Országos Rabbiképző-Zsidó egyetem Vallástudomány honlapján.
https://www.or-zse.hu/resp/komoly-kardoslajos-mtud2004.html