Karácsony Sándor 1891. január 10-én született Földesen, egy Debrecenhez közeli településen, amely akkor 5000 lelket számláló, virágzó református nagyközség volt. Édesapja Karácsony Zsigmond jómódú birtokos, okleveles mezőgazda, olvasott és művelt ember, édesanyja Papp Mária, egy református lelkész lánya volt. Két húga született. A gimnázium nyolc osztályát a kiváló tanár gárdával rendelkező, híres Debreceni Református Kollégiumban járta ki. A kiváló eredménnyel letett érettségit követően egy évet Tirolban, a Monarchia közös osztrák-magyar hadseregében szolgált, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarának magyar-német szakos hallgatója lett 1911-ben. Több nyelven tanult (görög, latin, francia, német). Kiemelkedő nyelvérzékkel rendelkezett, leginkább a nyelvészet és a pedagógia érdekelte. Közben vendéghallgatóként járt Münchenben, Bécsben, Grazban és Genfben. Külföldi tanulmányai alatt többek között megismerkedett Ferdinánd Saussure nyelvészeti elméletével és Wilhelm Wundt néplélektanával.

1914-ben be kellett vonulnia. A kelet-galíciai fronton olyan súlyosan megsebesült, hogy hadirokkantnak nyilvánították és egész életében két bottal kellett járnia. Egyetemi tanulmányait 1918-ban fejezhette be, magyar–német szakos gimnáziumi tanári diplomát szerzett. Mély elhivatottságot érzett a tanári pálya iránt. A kassai főreáliskolában kezdett tanítani. A Tanácsköztársaság viharos időszakában, 1919 nyár elején Pestre került, ahol a Közoktatási Népbizottságon rövid ideig tantervi munkálatokat végzett Nagy László, a magyar gyermektanulmányi mozgalom vezetője mellett. Mivel azonban inkább tanítani akart, a józsefvárosi Tavaszmező utcai Zrínyi Miklós Gimnáziumba helyeztette magát. Itt sokféle iskolai munkát végzett (volt osztályfőnök, önképzőköri vezető tanár, énekkari és zeneköri felügyelő, segítőegyesületi irányító, könyvtárőr, cserkészparancsnok). 1920 nyarán zsidó és keresztény diákjait Budapestről nyaralni vitte szülőfalujába, Földesre, ezt a gyakorlatot nyolc éven keresztül folytatta. Földesen egy „parasztgimnázium” létrehozásával is kísérletezett. Bekapcsolódott a protestáns Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) munkájába, amelynek foglalkozásaiból nőtt ki a magyarországi cserkészet.

1924-ben nyújtotta be a doktori disszertációját „A népiskolai reform és az alsónéposztály lelki alkata” címmel. 1927-ben a Magyar Tudományos Akadémián dolgozott két évet a magyar etimológiai szótár szerkesztő bizottságában. 1929-ben a Debreceni Tisza István Tudományegyetem Bölcsészkarán a filozófia, pedagógia és a magyar nyelvészet doktora lett. 1934-től 1950-ig a Debreceni Tudományegyetemen dolgozott, 1942-től a pedagógia professzoraként Társaslélektani Intézetet hozott létre. Ebben az időszakban teljesedett ki a munkássága. Rendkívül népszerű oktató volt, előadásait népes hallgatóság előtt tartotta. Szakmai kör alakult ki körülötte. Fokozatosan országos vezető szerephez jutott az ifjúság nevelését irányító szervezetekben. Éveken át elnöke volt a Magyar Cserkészfiúk Szövetségének és a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetségének is. Szerkesztette az „Erő”-t és a „Diákvilág” c. ifjúsági lapokat. Egyházi tisztséget is viselt a budapesti Kálvin téri gyülekezet (1927–1943), és a budapesti Pozsonyi úti gyülekezet presbitereként (1943–1952).

1945-ben élénk közéleti tevékenységbe kezdett. Az Országos Köznevelési Tanács elnökségi tagja, a Magyar Népművelők Tudományos Társaságában a Pedagógiai Szakosztály elnöke, a Magyar Cserkészszövetség tiszteletbeli elnöke lett (Sík Sándorral együtt). A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSz) újra elnökévé választotta. A tiszántúli református egyházkerület tanácsbírája (1945), majd a Református Egyház Zsinat tagja lett (1948). Részt vett a magyar állam és a református egyház közötti egyezmény előészítésében 1948-ban. A kommunista körök reakciósként kezelték, 1948-tól kezdődően tevékenységét támadták, tisztségeiről le kellett mondania, 1950-ben kényszernyugdíjazták. Két évvel később, 1952. február 23-án halt meg Budapesten, 61 évesen, szívbénulás és agyvérzés következtében. Utolsó útjára tisztelői tömeg kísérte el, temetése „tüntetés számba menő istentisztelet” volt.

Karácsony Sándor elsősorban pedagógus volt, de saját pszichológiai- filozófiai, sőt nyelvészeti nézetrendszert is alkotott pedagógiai elvei alátámasztása és kiterjesztése keretében. Abból indult ki, hogy a nevelés közösségi jellegű, kollektívákban zajló folyamat, ezért társaslélektanon kell alapulnia és a közösségi érzés kialakítását kell célul kitűznie, az egyén autonómiájának megőrzése mellett. Világnézetét meghatározta a nemzeti szellemű, protestáns fogantatású népi radikalizmus. A magyar társadalom erőtartalékának a népet és néphagyományokat tartotta. Nagy hatással volt rá Wilhelm Wundt néplélektana, a Völkerpsychologie, amelynek alapján – saját átértelmezésében – tárgyalta a nyelv, a művészet, a vallás, a társadalom és a jog kérdéseit. Nyelvészeti-nyelvpedagógiai területen is jelentős munkát fejtett ki. A nemzetkarakterológiai irányzat képviselőjeként sokat foglalkozott a magyarság „lelki alkatával” és a „magyar világnézettel”, amit az „ázsiai forma” és az „európai tartalom” szintézisének tartott. A fajmítoszt elutasította. A magyar észjárás és közoktatásügyünk reformja (1939) c. kötetében szociológiai, pedagógiai és társadalomlélektani megfigyelésekre alapozva jellemzi a magyarság lelki alkatát.

Nem tudós alkat, hanem inkább karizmatikus gondolkodó és szuggesztív előadó volt, akit lelkes tanítványok és követők köre vett körül. Kortársai közül többen kritizálták írásait gyenge tudományos megalapozottságuk miatt. Munkássága a magyar pszichológiában zárvány maradt, nem nyert szerves folytatást, de társaslélektani és nyelvészeti elképzelései kapcsolhatók mai elméleti irányzatokhoz.

Kontra György – pedagógus, tanítvány

Lükő Gábor – néprajzkutató, szociálpszichológus – tanítványa

Sík Sándor – költő, irodalmár, Cserkész Szövetség

„A magyarság történeti gyökerét tekintve ázsiai, fejlődésének irányát tekintve ellenben európai. A „magyar lélek” legáltalánosabban kifejezve, ázsiai forma és európai tartalom szintézise. .. A magyar lélek: Ázsia lelke. A szubjektív és komplikált európai lélekkel szemben a magyar lélek mindig: ázsiai jellegű. Az, amit a magyar lélek nyelvvel élve és minden egyéb megnyilvánulásában kifejezni próbál, már Európa, de az, ahogy kifejezi (tárgyiasan és egyszerűen), az Ázsia. Ez az ázsiai módon megélt Európa teszi a magyar lelket sajátosan, egyedülállóan »magyar«-rá.”

Karácsony Sándor: Magyar észjárás, 1938, 19.o.

„1902 őszén írattak be Debrecenbe elsős gimnazistának. Szeptember 10-én 8-tól 9-ig volt az első latinóránk. A 9 órai tízpercben láttam meg világosan, hogy az Isten is tanárnak szánt. Attól fogva ösztönösen is, tudatosan is készültem erre a pályára. Figyeltem, kritizáltam, töprengtem, terveztem, milyen az ember, ha tanár”.

”… az, hogy »magyar«, nem faj, nem vér, hanem lélek dolga. Nem a vér alakította ki a magyar lelket s hozta létre így a magyar fajt, hanem ellenkezőleg, a magyar lélek hatott a vérre s most és minden időben az a magyar faj, amit a magyar lélek áthatott. Mindenki olyan mértékben magyar, amekkora mértékben magyar lélek ereje él és hat rajta keresztül…”

Karácsony Sándor: Ocsúdó Magyarság, 1942, 9.o.

Karácsony életműve az 1950-es évektől kezdődően reakciósnak minősült és hivatalosan törlődött a magyar tudomány és közélet emlékezetéből egészen az 1980-as évek végéig. A rendszerváltást követően viszont feléledtek az emlékezetének helyreállítására irányuló törekvések. 1990-91-ben megalakult a Csökmei Kör azzal a céllal, hogy Karácsony Sándor pedagógiai-pszichológiai és nyelvészeti-filozófiai rendszerét újra ismertté tegye és visszaemelje a tudományos közgondolkodásba. A Kör az elmúlt huszonöt évben újra kiadta Karácsony Sándor műveit. A Csökmei Kör és a Magyar Pszichológiai Társaság Pszichológiatörténeti Tagozata „Karácsony Sándor és a magyar pszichológia” címmel konferenciát tartott 2015. november 21-én Budapesten, a Dunamelléki Református Egyházkerület székházának dísztermében.

1989-ben szülőfalujában, Földesen az Általános Művelődési Központ felvette a Karácsony Sándor nevet, 1994-ben pedig egy budapesti általános iskola is felvette a nevét. Nagykőrösi Karácsony Sándor Közéleti Kör jött létre 2001-ben. Nevét viseli a Karácsony Sándor Pedagógiai Egyesület. Továbbá létezik egy Karácsony Sándor-díj, amelyet az oktatási miniszter adományoz azoknak a tanítóknak, akik a gyerekek személyiségformálásában kiemelkedő szerepet töltenek be. Több helyen személyére vonatkozó emléktáblát helyeztek el. Sírja a Fiumei úti temetőben található (Budapest, Parcella, Szakasz, Sor, Sír:33/1, N/A, 1, 22), 2001 óta védett.

Bognárné Kocsis Judit (2017). Karácsony Sándor a református értékközvetító neveléstudós. Pedagógiatörténeti Szemle 3. évf. 1-2, 4-23o.

Erős, F. (2015). A nemzetpolitikai lélektantól a tudományos fajelméletig. Socio. hu Társadalomtudományi Szemle, (2), 67-85.

Heltai Miklós (2016). Karácsony Sándor és a magyar pszichológia Új Pedagógiai Szemle 5-6 https://folyoiratok.oh.gov.hu/uj-pedagogiai-szemle/karacsony-sandor-es-a-magyar-pszichologia#footnote-4

„Lélek szerinti professzor” Portré Karácsony Sándorról. Tízprc Iskolablog. https://tizperciskola.blog.hu/2016/05/30/_lelek_szerinti_professzor

Vincze Tamás: A pszichológia fejlődése a vidéki Magyarországon: a kezdetektől a rendszerváltás utáni évekig, 119.