Kovács Vilma Prosznitz Vilma néven született polgári zsidó családban, harmadik leányként, 1883. október 13-án. Anyja Freund Berta, apja pedig Prosznitz Simon nagykereskedő volt, aki Vilma hatéves korában meghalt. Ennek következtében a család anyagi szűkösségbe került. Vilmát anyja akarata ellenére férjhez adta tizenöt évesen, a nála tizenöt évvel idősebb unokafivéréhez, Székely Zsigmondhoz. Tőle tizenkilenc éves korára már három gyereke született: Alice, Olga és Ferenc. Alice, anyjához hasonlóan szintén a pszichoanalitikus pályát választotta, Olgából festő lett, aki pszichoanalitikusokat ábrázoló karikatúráiról vált híressé. Vilma szervezetetét megviselte gyermekei születése. Legyengült és elkapta az akkoriban népbetegségnek számító tuberkolózist. Emiatt többször is szanatóriumba került, ahol megismerkedett a vele egyidős építésszel, Kovács Frigyessel, akivel első férjétől való válása után összeházasodott. A válásba első férje nem egyezett bele, ezért az apának ítélték a gyerekeket, akik évekig csak titokban találkozhattak anyjukkal. Csak évek múlva, az első világháború után kerültek édesanyjukhoz, amikor apjuk halála miatt örökbe fogadta őket Kovács Frigyes.

1921 körül súlyos agorafóbiája miatt Vilma felkereste Ferenczi Sándort, hogy analízisbe kezdjenek a gyógyulás érdekében. A folyamatban Vilma a pszichoanalízis hívévé vált, és a továbbiakban Ferenczi kiképző analízist folytatott vele. 1924-ben belépett a Magyarországi Pszichoanalitikai Egyesületbe, egy évvel később pedig az egyesület oktatási bizottságában kapott feladatot. Ferenczi Sándor legközvetlenebb munkatársaként tevékenykedett, annak 1933-ban bekövetkezett haláláig. Kovács Vilmának köszönhetően, villájuk földszintjén, az I. kerületi Mészáros utca 12. szám alatt nyílt meg a pszichoanalitikus Poliklinika 1931. július 1-jén. Ez volt a Pszichoanalitikai Egyesült első nyilvános, ingyenes ambuláns pszichoanalitikus rendelőintézete, ahol a gyógyítás és szakmai képzések mellett a tágabb közönségnek szóló ismeretterjesztő szemináriumok is zajlottak. Itt tartották az egyesület összejöveteleit, és ide került a könyvtár is. Ferenczi halála után (1933) Bálint Mihály vette át a Poliklinika vezetését, és második emigrációjukig (1939) folytatta ezt a munkát. Kovács Vilma elismert kiképző analitikus lett, szemináriumokat tartott analitikusjelölteknek.

Lánya, Székely-Kovács Alice 1921-ben Bálint Mihállyal kötött házasságot (középiskolás koruk óta ismerték egymást, majd együtt jártak a budapesti egyetemre). Ekkora már Bálint Mihály és Bálint Alice is a pszichoanalízis követőivé váltak. Az 1920-as évek antiszemita légköre miatt másokkal együtt (Radó Sándor, Alexander Ferenc) Berlinbe települtek, de 1924-ben visszatértek Budapestre és Ferenczi Sándornál fejezték be kiképzésüket. 1939-ben azután Angliába emigráltak, ahol jelentős munkásságot fejtettek ki. Kovács Vilma másik lánya, a festőművész Székely-Kovács (Dormandi) Olga Párizsban élt (lánya, Kovács Vilma unokája, Judith Dupont pszichoanalitikus lett Franciaországban). 1938 végén az egyre aggasztóbb politikai helyzetben Kovács Vilma férjével Párizsba látogatott Olgához, de helyzetük bizonytalan maradt, mert férje nem kapott munkát. Kovács Vilma a pszichoanalitikus Marie Bonaparte hercegnő, Sigmund Freud barátja révén terápiás munkához juthatott volna. Férje azonban nem fogadta el, hogy felesége tartsa őt el, ezért néhány hónappal a második világháború kitörése előtt visszatértek Budapestre. 1939 augusztusában váratlanul meghalt Angliában élő lánya, Bálint Alice. Ez alapjaiban rendítette meg édesanyja életét. Egészsége megrendült, 1940. május 21-én halt meg vesebetegségben, 57 évesen.

Kovács Vilma legfontosabb működési területe a pácienseivel folytatott gyakorlati analitikus munka volt, emelett fő érdeklődési területe az analitikus kiképzés volt. Mindössze öt cikke jelent meg, de „Kiképző analízis és kontroll-analízis” című cikke (1933) ma is releváns. Ferenczi szándékaival összhangban szervezte meg a magyar kiképző rendszert, amelynek fő jellegzetessége, hogy a kezdő analitikus első szupervíziós esetét saját kiképző analitikusához vitte, és analitikus helyzetben történt az eset megbeszélése. Sokat tett azért, hogy Magyarországon meghonosodjon és elterjedjen az analitikus szakma és a kiképződési rendszer. A budapesti iskola tagjai közül többen szerezték kiképzésüket Kovács Vilmánál – köztük Róheim Géza, Pfeifer Zsigmond, Hermann Imre és Hermann Alice.

Ferenczi Sándor özvegye, Gizella asszony Kovács Vilmára bízta férje tudományos hagyatékának feldolgozását – többek között Freudnak Ferenczihez írt leveleit és a Klinikai napló kéziratát. Kovács Vilma halála után (1940) Bálint Mihály folytatta a hagyaték feldolgozását, amit Bálint halála után Kovács Vilma unokája, a Párizsban élő pszichoanalitikus Judith Dupont teljesített ki, elősegítve Ferenczi kéziratban maradt írásainak és levelezésének kiadását is más művei mellett.

Ferenczi Sándor – mentor, pszichoanalitikus társ

Hermann Imre – részt vett Kovács Vilma szemináriumai kiképző analízisében

Róheim Géza – részt vett Kovács Vilma szemináriumai kiképző analízisében

Bálint Alice – pszichoanalitikus, lánya

Bálint Mihály – pszichoanalitikus, veje

„Természetesen a Ferenczi elgondolása nekem is közelebb fekszik és klinikailag is bizonyíthatóbb a regressziós vágy (…) Az analízis fázisa akkor ér véget, ha a jelölt olyan rugalmasságra tesz szert, amely képessé teszi a tőle távol álló személyiségű és hátterű páciensek elfogulatlan kezelésére is, illetve általában az én felől a külvilág felé fordulásra. A magyar módszer szerint a kiképző analitikus, éppen a jelölt mély ismeret és kapcsolatuk jellege miatt alkalmasabb a szupervízió, azaz kontrollanalízis folytatására, mint egy új analitikus. Ez természetesen magának a szupervíziónak is egy másféle (elméleti, módszertani) felfogását rejti, amely jóval nagyobb teret ad a jelölt saját, az esettel kapcsolatos személyes asszociációinak, a viszontáttétellel való munkának, szemben a szupervízió didaktikus funkciójával.”

(Egyik Olgához írt leveléből)

Pfeifer Zsigmond pszichoanalitikus társa eképpen emlékezett rá: „Mint a pszichoanalízis tanára, soha nem volt dogmatikus, még akkor sem, ha saját tanára, Ferenczi gondolatait és módszereit tolmácsolta, melyeket hálásan őrzött. Sokat birtokolt abból a tulajdonságból, amit Ferenczi „női valóségérzéknek” nevezett…”.

„Mindent megtett, amit az ő idejében egy nőnek nem volt szabad: elvált, volt hivatása és jövedelme, dohányzott, és még vezetni is megtanult.”

Borgos Anna (2018). Holnaplányok: Nők a pszichoanalízis budapesti iskolájában. Noran Libro Kiadó.

Borgos Anna (2018). Holnaplányok: Nők a pszichoanalízis budapesti iskolájában. Noran Libro Kiadó.

Szilágyi Júlia (2018). Bálint (Székely-Kovács) Alice 1898–1939
http://ferenczisandor.hu/wp-content/uploads/2018/11/Balint-Alice.pdf 

Mészáros Judit (2018). Kovács Vilma (1880-1940). http://ferenczisandor.hu/wp-content/uploads/2018/09/Kovacs-Vilma.pdf 

Vilma Kovács née Prosznitz (1883-1940). Psychoanalytikerinnen. Biografisches Lexikon. Women Psychoanalysts in Hungary
https://www.psychoanalytikerinnen.de/hungary_biographies.html#Kovacs