Orvos, neurológus, a debreceni egyetem pszichológus professzora, az individuálpszichológiai kutatások megteremtője és egyik jelentős képviselője Magyarországon a két világháború között. 1900-ban a budapesti tudományegyetemen államtudományi doktori oklevelet szerzett, majd az osztrák-magyar közös hadseregben hivatásos katonatisztként szolgált. 1912-ben leszerelése után a prágai tudományegyetem orvostudományi karának ideggyógyászati klinikáján tanársegéd lett. Tudományos pályafutásának kezdetén, hivatásos katonatisztként, a ló tájékozódó képességéről, véralkatáról, jelleméről és érzelemvilágáról folytatott kutatásokat, különös tekintettel a ló „idomításának” lehetőségeire. Ezek a dolgozatai voltak a magyarországi állatlélektani kutatások első eredményei. Állatpszichológiával, állatok szellemi képességeinek vizsgálatával, pálya- és neveléslélektannal is foglalkozott. 1914. és 1916. között az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített. 1916-ban a prágai egyetemen orvosdoktori oklevelet szerzett, közben a bécsi egyetemen is tanult. Bécsi tartózkodása idején megismerkedett Sigmund Freuddal, majd Alfred Adlerrel együtt eltávolodott a pszichoanalízistől. Jelentős szerepet vállalt a bécsi Individuálpszichológiai Egyesület megalakításában (1913). A Magyar Individuálpszichológiai Egyesület megalapítója és elnöke volt (1927-1950). 1916. és 1918. között katonaorvosként szolgált. 1921. és 1928. között a debreceni Tisza István Tudományegyetem Ideg- és Elmegyógyászati Klinikáján magántanári képesítést szerzett (1925-1944). 1928. és 1950. között Budapesten idegorvosi magánrendelőt vezetett. A II. világháború után részt vett az individuálpszichológiai képzés újjászervezésében. Ezt a tevékenységet 1950. után nem folytathatta, rendelőintézeti főorvosként dolgozott haláláig.

Publikációk (válogatás)

A ló szellemi tehetségei. – A ló érzelemvilága. – A physikai problémák kialakulásának kezdete. (Urania, 1909)

A fölfedező lángész jellemzése. (Természettudományi Közlöny, 1910)

Gyermekek véleménye a háborúról. (A Gyermek, 1910)

Psychologie des Pferdes und der Dressur. (Berlin, 1912)

A ló tájékozódó tehetségéről. (Természettudományi Közlöny, 1912)

Az értelemvizsgálat társadalmi jelentősége. (Új Élet, 1913)

Az ifjúság pályaválasztása, tekintettel a hadiárvákra. (A gyermekmentés útjai. Korunk legidőszerűbb gyermektanulmányi, szociálpedagógiai és gyermekvédelmi problémái. A II. Országos Gyermektanulmányi Tanácskozás előadásai és hozzászólásai. Szerk. Nemes Lipót. Bp., 1918)

A tehetségek védelméről. 1–3. (Dunántúli Tanítók Lapja, 1927)

Az elmebetegekkel való bánásmódról. (Közegészségügyi Értesítő, 1929)

Az életuntak lélektanához. (A Jövő Útjain [folyóirat], 1929)

Modern nevelés és individuálpszichológia. (Lélek és Jellem [folyóirat], 1933)

A válóper reformja. (Jogtudományi Közlöny, 1934)

Nőnevelés és individuálpszichológia. (A Jövő Útjain [folyóirat], 1935)

Individuálpszichológia. Monográfia. (Bp., Pantheon, 1941)

Miért idegesek ma az emberek? (Magyar Ifjúság, 1943)

Források

Kép: antikvárium.hu
https://cdn.antikvarium.hu/foto/eredeti/25452769.jpg 

Arató O. (1995). Az adlerizmus nagysága, halála és újjászületése Magyarországon. Az individuálpszichológia útjain. Budapest.

Halálhír. (Népszabadság, 1959. júl. 9.)

M. I. (Magyar Pszichológiai Szemle, 1960)

Harmat P., (1994). Freud, Ferenczi és a magyarországi pszichoanalízis. (Bern, 1986, 2. átdolgozott és bővített kiadás) Budapest.

Kiss Gy. (1986). A magyar individuálpszichológiai irányzat. Budapest.

Máday István. Névpont.
https://www.nevpont.hu/palyakep/maday-istvan-a41ac