Közép polgári zsidó családba született. 1926-ban végzett a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán. Ezzel párhuzamosan magánúton elvégezte a zeneszerzés szakot, illetve Szentpál Olga mozgásművészeti növendéke volt. Eredetileg zongoraművésznek készült, de egy komoly ínhüvelygyulladás kettétörte a karrierjét. Először a mozgásterápiával, később pedig pszichoanalízissel foglakozott. Gyógyító és tudományos munkásságát a Pesti Izraelita Hitközség Kórházának neurológiai osztályán Richter Hugó vezetése alatt kezdte meg. Mozgászavarok gyógyításával foglalkozott, különös tekintettel az ataxiások járástanítására. 1928. és 1937. között a Szondi Lipót Gyógy- és Kórtani Laboratóriumában és a Beszédhibásak Állami Intézetében dolgozott. Pszichoterápiás kiképzését 1932-ben fejezte be Bálint Mihály analitikusi mentorálása alatt. Alapító tagja volt a Magyar Pszichológiai Társaságnak, ahol élete során különböző tisztségeket töltött be. Igazságügyi pszichológiai szakértőként közreműködött a Fővárosi Bíróság fiatalkorúak büntetőügyeinek ítélethozatali folyamatában.

1934-ben külsős terapeutaként került a Pázmány Péter Tudományegyetem I. számú Gyermekklinikájára, ahol mozgás- és beszédzavarban szenvedő és pszichológiai problémákkal küszködő gyermekeket kezelt. 1938-ban Gegesi Kiss Pál professzor nevelési tanácsadó rendelést szervezett és Liebermannt bízta meg a rendelés vezetésével, amit először klinikai állásban, majd 1959-től, mint az MTA tudományos munkatársaként vezetett haláláig. Első férje Walleshausen Zsigmond festőművész volt, akitől négy év után elvált. 1924-ben ment hozzá Pátzay Pál szobrászművészhez. Annak ellenére, hogy már korábban katolikus hitre tért át, a zsidó törvények értelmében nem praktizálhatott. A második világháború alatt Petneházy Antal mérnök-alezredes bújtatta, akihez a háború után, második válását követően ment feleségül. 1945. és 1948. között a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán mozgásterápiát tanított és a Testnevelési Főiskola előadója volt. Tagja volt az Országos Gyermek- és Ifjúságvédelmi Tanácsnak. Popper Péter, aki Liebermann Lucyt mesterének tekintette, több művében szeretettel emlékezik meg róla.

Publikációk (válogatás)

Értelmi fogyatékosok mozgásjavítása. Magyar Gyógypedagógia, 05-10. (1938)

Gyermekkori heveny lelkizavar. Magyar Pszichológiai Szemle, 3–4. (1941)

Enuresis Nocturna. Gyermekgyógyászat, 2(7). (1951)

Nevelési tanácsadó esetek. Gyermekgyógyászat, 7(4). (1956).Fiatalkorú anyagyilkos esete. –A Rorschach-teszt grafikus ábrázolási módszere. Pszichológiai Tanulmányok, 2. Liebermann, L. és Majláth Gy. (1959)

A nemiség egészséges fejlődése erőszakos megzavarásának hatása a gyermek- és ifjúkori személyiségzavarok kialakulásában. Magyar Pszichológiai Szemle, 20(4). Liebermann, L. és Gegesi Kiss, P. (1963.)

A nevelési tanácsadás problémái hazánkban. Magyar Pszichológiai Szemle, 21(4). (1964)

Egy peremkerületi iskola problematikus gyermekanyaga. Pszichológiai Tanulmányok, 9. Liebermann, L. és Mirtse M. (1966)

Források

Kép:
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/68/P._Liebermann_Lucy.jpg

Majláth, Gy. P. Liebermann Lucy 1899-1967. Magyar Pszichológiai Szemle. 24(3). 378–379.

Popper, P. (1967). In memoriam P. Liebermann Lucy dr. Orvosi Hetilap, 108(21).

Arcanum. Liebermann Lucy. Retrived on May, 20, 2021 from
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/l-76823/liebermann-lucy-p-769F5/

Lenkei, J (2009). Egy analitikus a mozdulatművészek között – P. Liebermann Lucy pályaképéhez. Thalassa, 20. 92-99 o.

Wikipedia: Liebermann Lucy.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Liebermann_Lucy