Révész Géza Révész (korábban Rothauser) Adolf és Rothauser Janka gyermekeként született 1878. december 9-én Siófokon, ami akkor egy Balaton melletti kis falu volt. Szülőháza Siófokon a Bajcsy-Zsilinszky u. 48. szám alatt áll ma is. Édesapja borkereskedő volt, elsősorban csopaki borokat forgalmazott külföldön. Elemi iskolai tanítója Rónai Adolf, a község akkori „szellemi vezére” volt, akitől életre szóló indíttatást kapott. Kétesztendős korában elvesztette édesanyját. Életében fontos szerepet játszottak a szeretett nagyszülők, akik biztosították számára a boldog falusi gyermekkort.  Középiskolai tanulmányait már a fővárosban végezte, 1896-ban a budapesti Markó utcai főgimnáziumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait apja kívánságára a Tudományegyetem jogi karán végezte, szintén Budapesten. Már ezalatt az időszak alatt egy-egy szemesztert töltött berlini és müncheni egyetemeken, és kialakult a pszichológia iránti érdeklődése. 1902-ben jogi doktori fokozatot szerzett; doktori értekezése a bűnözés lélektanával foglalkozott.  Diplomája megszerzése után visszatért a Berlini Egyetemre, ahol korábban már az alaklélektanra nagy hatást gyakorló filozófus-pszichológus Carl Stumpf óráit látogatta.

1904-ben beiratkozott a németországi Göttingeni Egyetemre, ahol Georg Elias Müller mellett (aki Németország egyik vezető pszichológusa volt) pszichológiai kutatásokat végzett és bölcsészdoktori fokozatot szerzett. Disszertációjában a színlátás problémáival foglalkozott.  Révész szorgalmasan látogatta a fenomenológiát megalapító Edmund Husserl filozófiai és Max Verworn fiziológiai előadásait. Révész akkori barátai, David Katz és Edgar Rubin az alakléletan kiváló képviselői lettek. Révész ezt követően egy évig Berlinben, Carl Stumpf mellett dolgozott, aki a hallás lélektanának neves kutatója is volt. Ebben az időszakban fordult Révész érdeklődése a zene és hallás lélektana felé. Kutatásait a kísérleti elektrofiziológiát megteremtő Emil Dubois-Reymond intézetében folytatta a Berlini Egyetemen. Közeli kapcsolatba került korának további jeles pszichológusával, Franz Brentanóval is, akivel levelezésben álltak és személyesen is találkoztak. Brentano mély benyomást gyakorolt rá, Husserl és az ő hatása Révész Géza egész életművén érezhető.

Hazatérve először a fiziológus Tangl Ferenc laboratóriumában dolgozott a Budapesti Tudományegyetemen. Itt pszichológiai laboratóriumot hozott létre.  Az 1910-es évektől kezdve jelennek meg a publikációi, amelyek főleg az érzékeléspszichológia, az állatpszichológia, a gyermek- és pedagógiai pszichológia kérdéseit tárgyalták. Rendszeresen megfordult a filozófus Alexander Bernát körében.  Ugyancsak rendszeres látogatója volt a Vasárnapi Kör és a Huszadik Század összejöveteleinek, Balázs Béla, Lukács György, Mannheim Károly, Fogarasi Béla, Lesznai Anna és Hauser Arnold társaságában. 1910. június 25-én Budapesten nőül vette Alexander Bernát lányát, Magdolnát. Budapesten az Alexander-ház, majd később Révészék amszterdami otthona művészek és tudósok látogatott helye lett. Révészék jól ismerték Bartók Bélát, Kodály Zoltánt, Ady Endrét. 1908-ban az egyetem magántanárrá habilitálta, és elsőként bízták meg hivatalosan a pszichológia tanításával. Révész 1912-ben az ebben az évben létrehozott Fővárosi Pedagógiai Szeminárium pszichológiai laboratóriumának vezetője lett. Laboratóriumi munkássága főként a tehetségvizsgálatokban virágzott ki, ezen belül is vizsgálták a zenei oktatás megkezdése előtti általános zenei képességet.

1918-19-ben Révész pályája összekapcsolódott a budapesti egyetemen formálódó tervekkel egy lélektani tanszék létrehozására vonatkozóan, továbbá az ezt segítő majd meghiusító  történelmi eseményekkel. Az egyetem bölcsészettudományi kara már az 1913/14-es tanévben is gondolkodott a kísérleti lélektan tanszékének létrehozásáról, és annak mielőbbi felállítását javasolta. 1915-ben felterjesztették Révész Géza rendkívüli tanárrá való kinevezésének tervét, azonban a tanszék megalapítására csak 1918 szeptemberében került sor. Révészt az őszi rózsás forradalom ideje alatt a Károlyi-kormány nevezte ki egyetemi tanárnak és tanszékvezetőnek 1918 októberi hatállyal a Budapeti Tudományegyetemen. A Károlyi-kormány arra is felkérte Nagy Lászlóval együtt, hogy dolgozzon ki törvényjavaslatot a szegénysorsú tehetséges gyerekek ingyenes oktatására. Révész lelkesedéssel látott a feladathoz, és a tervezet elméleti alapjait le is fektette „A tehetség korai felismerése és megismerése” című munkájában. Az 1919-ben a hatalmat megszerző Tanácsköztársaság kormánya tovább támogatta működését. Kinevezték a kísérleti lélektan nyilvános rendes tanárává és megbízták az egyetem adminisztratív ügyeinek vezetésével foglalkozó 6 tagú bizottság tagságával is.  Ekkor elindította Magyarországon az első egyetemi Kísérleti Pszichológiai Intézet létrehozásának munkálatait. Tanársegéde a később pszichoanalitikus, Hermann Imre volt. Megbízatása azonban nem volt hosszú életű, mert a kommün 133 napos fennállásának bukásával (1919. aug.1.) felfüggesztették állásából és a tanszék szervezését leállították. A budapesti egyetemen tanszékét betöltetlenül hagyták, a lélektani tanszék újrafelállítására és betöltésére csak 1936-ban került sor, Harkai Schiller Pál vezetésével.

Révész Géza a Tanácsköztársaság alatti feladatvállalásai miatt a bukás után nehéz helyzetbe került. 1919 őszén Göttingenbe távozott, itt értesült arról, hogy a bölcsészkar fegyelmi eljárást indított ellene és állásából felfüggesztette. Rövid müncheni, majd heidelbergi tartózkodása után 1920-ban az emigrációt választotta és végleg Hollandiában telepedett le.  Hollandiába érkezésekor ebben az országban a pszichológia fejletlen volt.  Révész meghívást kapott az amszterdami egyetem Kísérleti Lélektani Intézet igazgatói pozíciójára 1921-ben. 1931-ben az egyetem professzorává nevezték ki, ott működött 1950-ig, nyugalombavonulásáig. Működéséhez fűződik az amszterdami egyetem lélektani tanszékének és intézetének megalapozása és felvirágoztatása Európa egyik legnagyobb intézetévé. Tapintással, hallással kapcsolatos kutatásai széles körű elismerést szereztek. Rendszeresen hazalátogatott Budapestre. 1945 után próbálták visszahívni a budapesti egyetemre, ezzel nem élt.  Neves konzervatív értelmiségiek: Kornis Gyula, Prohászka Lajos és Szemere Samu javaslatára 1947. június 6-án az MTA külső tagjává választották. Utolsó magyarországi tartózkodása alatt, 1947-ben az ő javaslatára nevezték ki Magyarországon a budapesti egyetemen akkor megalakuló pszichológiai tanszék munkatársait. 1949-ben, a „fordulat évében” azonban – más, a sztalinista rendszer szempontjából kedvezőtlenül megítélt akadémikussal együtt – kizárták az MTA soraiból. 1949-ben a bajor tudományos akadémia tagjává választották, a würzburgi egyetem díszdoktorává avatta. Amszterdamban halt meg 1955. augusztus 19-én, 77 évesen.

Révész Géza a modern kísérleti lélektan úttörője volt, akit egész Európában elismertek. Az európai fiziológia, pszichológia és filozófia legkiválóbb személyiségei mellett sajátította el a pszichológiai kutatást és alakította ki saját megközelítését, amelyben ötvözte a kísérleti és a fenomenológiai pszichológiát. Magyarországon a pszichológia első egyetemi tanára, 1918-ban az első egyetemi lélektani tanszék megalapítója volt. Bár legnagyobb hatását, mint hallás- és zenepszichológiai kutató érte el, az általa kezdeményezett kutatások felölelték a kísérleti lélektan sok más területét. Nagy számban jelentek meg elméleti és kísérleti munkái. Egyedülálló eredményei igen sok területre kiterjedtek; ide sorolható az általános lélektan, a pszichológiai optika, a hallás lélektana, a zenelélektan, a téri érzéklés problémája, a tapintási érzéklés lélektana, a gondolkodás, a beszéd, a tehetségkutatás, a gyermeklélektan, az összehasonlító lélektan, az orvosi lélektan és a neveléslélektan és az üzempszichológia. A tehetség természetéről – közelebbről a zenei tehetségről – írott munkái megalapozták a zenepszichológiát. A zenei tehetség kutatására vonatkozó esettanulmánya széles körben ismertté vált (Psychologische Analyse eines hervorragenden Kindes, 1916). Tanítványai közül sok jelentős pszichológus került ki, pszichológus generációk egész sora nőtt fel vezetése alatt.

Alapítója volt az első nemzetközi szándékú pszichológiai folyóiratnak, az Acta Psychologicának, amely máig élő, a kísérleti pszichológiára specializálódott lap.  

Georg Elias Müller – pszichológiai kutatásokat végzett mellette Révész Géza Göttingenben

David Katz – az alaklélektan képviselője, egyik legközelebbi barátja Göttingenben

Edgar Rubin – az alaklélektan képviselője, egyik legközelebbi barátja Göttingenben

Franz Brentano – pszichológus, közeli kapcsolatban álltak

Karl Stumpf – pszichológus,  Berlinben egy évig dolgozott mellette

Alexander Bernát – filozófus, esztéta, baráti körének tagja, később apósa

Hermann Imre – orvos, pszichiáter, pszichoanalitikus, Révész tanítványa és tanársegéde

„1946-ban megjelent „Ursprung und Geschichte der Sprache” című könyvem, mely a nyelv kialakulásának új alapvetését és elméletét adja. E könyvet a háború alatt írtam, a legnagyobb lelki nyomás és veszélyek közepette, amikor a németek diákjainkat kényszermunkára hurcolták és kezdetét vette a politikai és faji üldöztetés. Mi, a holland egyetemek tanárai megtagadtuk előadásaink folytatását e körülmények között. Ez tette lehetővé, hogy izoláltságomban elmerüljek egy olyan kérdés vizsgálatában, mely a 19. század eleje óta annyi jeles nyelvészt és filozófust foglalkoztatott és oly sok és értékes elméletet hozott létre. Ezek az elméletek azonban nem elégítették ki a nyelvtudomány képviselőit, produktív erejük lassanként megszűnt, úgyhogy elérkezett az idő egy új elmélet felállítására … A sors különös ajándékának tekintem, hogy munkámat éppen abban az időpontban sikerült befejeznem, midőn a németek kénytelenek voltak Hollandiát elhagyni és embertelenségeiket beszüntetni.”

Révész Géza Akadémiai székfoglaló beszéde: A nyelv keletkezése 1947

MS 5554/25 idézi Pléh, 2009.

Életében széles körben elismert volt munkássága nemzetközileg és itthon is.  Halála után az 1950-es években a magyarországi sztalinista rendszer emlékezetét nem tartotta ébren, feltehetően a nyugati világba való beépülése miatt.  Emlékezetét az 1980-as években róla születő, vagy őt is érintő publikációk kezdték visszahozni a szakmai köztudatba.  1985-ben a Gondolat Kiadó kiadta válogatott tanulmányait (Tanulmányok. Válogatta, szerkesztette és az előszót írta Csillagné Gál Judit, Budapest, Gondolat Kiadó 1985.) Révész hagyatéka Csillagné Gál Juditnak köszönhetően 1974-től az MTA Könyvtárának Kézirattárában feldolgozva kutatható. Az elmúlt években több cikk foglalkozott életével és életművével.

Kardos Lajos (1956). Révész Géza. Magyar Tudomány – Az MTA Értesítője, 63. kötet (= Új folyam 1. kötet).

Kozák Péter (2013). Révész Géza pályakép. Névpont. https://www.nevpont.hu/palyakep/revesz-geza-817c9

Séra László: Révész Géza, Kislexikon. (Hozzáférés: 2019. május 19.)

Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.

Pléh, C. (2009). A korai magyar kísérleti pszichológia és a nagyvilág-Révész Géza emlékére= Early Hungarian experimental psychology and the great world. To remember Géza Révész. Magyar Pszichológiai Szemle, 64(3), 467-495.

Pléh Cs. (2009). Révész Géza–A sors feszültségei levelezése és székfoglalója tükrében. Thalassa 20, no. 4 (2009): 75-100.

Vincze Tamás (2011). Karrierutak és iskola teremtés a 20. Század első felének magyar neveléstudományban. Ph.D. disszertáció, Debreceni Egyetem BTK https://adoc.pub/doktori-phd-ertekezese2cbda0d33cf5829ca5f9832fa9a35dd1728.html