Selye János
(Hans Selye)

 

1907. január 26. (Bécs) –
1982. október 15. (Montreal)

Osztrák-magyar származású kanadai vegyész, belgyógyász, endokrinológus. Nemzetközi ismertsége és jelentősége a stressz kutatásához kapcsolódik, a stressz fogalmát is ő vezette be a tudományos gondolkodásba. Nobel-díjra 17-szer jelölték, amit egyszer sem kapott meg. Édesanyja osztrák, édesapja magyar származású volt. Bécsben született, de alap- és középfokú tanulmányait Komáromban végezte. Felsőfokú tanulmányokat Prágában, Rómában, Párizsban folytatott, végül a prágai egyetemen szerzett orvosi diplomát 1929-ben, ahol biokémiából doktorált. 1929. és 1932. között a prágai egyetemen, majd 1932-től a kanadai McGill Egyetemen dolgozott kutatóként. 1945-1976 között a montreáli egyetem kísérleti orvostudományi és sebészeti intézetében volt professzor. 1947. és 1957. között az amerikai hadsereg általános sebészeti tanácsadójaként dolgozott. 

Már prágai évei alatt felfigyelt arra, hogy egészen eltérő káros hatásokra is nagyon hasonló lehet a szervezet válaszreakciója, ezt általános adaptációs szindrómának nevezte. Elméletét patkányokkal végzett kísérleteiben igazolta. Kutatásainak fő támogatója néhány nagy nemzetközi dohánygyártó monopólium volt. Munkáját 1936-ban a Nature folyóiratban publikálta, tanulmánya a szakirodalom egyik legtöbbet idézett publikációja lett. Ennek a munkának a folytatása volt a stressz fogalmának bevezetése az élettanba. Selye a stressz hatását a legkülönbözőbb területeken írta le. 1976-tól a stresszkutatással foglalkozó nemzetközi intézet, az International Institute of Stress elnökeként dolgozott. Magyarországon fiatal éveitől eltekintve nem sok időt töltött, gyakran hazalátogatott, és részt vett televíziós interjúkban, tartott előadást a Magyar Tudományos Akadémián is. 1964-ben jelent meg könyve hazánkban „Életünk és a stressz” címmel, amely a korszak legnagyobb könyvsikere lett. 75 évesen hunyt el, Montrealban.

Publikációk (válogatás)

A syndrome produced by diverse nocuous agents (Montreal, 1936)

The general adaptation syndrome and the diseases of adaptation. Montreal, (1946).

The stress of life (New York, 1956). Magyarul: Életünk és a stressz (Budapest, 1964)

In vivo: The case for supramolecular biology (New York, 1967)

Álomtól a felfedezésig. Egy tudós vallomásai (Budapest, 1967)

Stress without distress (Philadelphia, 1974)

The stress of my life: A scientist’s memory (New York, 1979)