Schnell János
1893. március 7. (Marosszék) –
1973. január 2. (Budapest)
Orvos és gyógypedagógus, a magyar mentálhigiéné egyik kiemelkedő képviselője. Pályáját vidéki tanárként kezdte (Sióagárdon és Palotabozsokon). Miután megszerezte gyógypedagógiai tanári oklevelét, a siketek temesvári, majd a vakok budapesti intézetében tanított. 1922-ben orvosi, 1924-ben pedig ideg- és elmeszakorvosi diplomát szerzett. Ranschburg Pálnak volt tanítványa, később asszisztense, munkatársa a Gyógypedagógiai Pszichológiai Laboratóriumban, majd Ranschburg utóda lett a laboratórium élén. Emellett több tudományos társaság alapító tagja volt és a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán is tanított. Később szervezője és vezetője lett a Budapesti Királyi Gyermeklélektani Intézetnek, amely a Gyógypedagógiai Pszichológiai Laboratórium jogutód intézménye volt. Itt dolgozott nyugdíjazásáig, mint tudományos irányító. Kísérleti lélektanból is habilitált. Ezután ismét dolgozni kezdett, ezúttal idegszakorvosként Budapesten, majd megszervezte és vezette a budapesti Központi Gyermekideggondozó Intézetet, később pedig a Fővárosi Gyermek- Mentálhygiéniai Központot. Széles körű kutatómunkát folytatott, gyakran szerepelt külföldi tudományos konferenciákon.
Publikációk (válogatás)
A felfogótípus és a számolási képesség kölcsönös kapcsolata a gyengeelméjűeknél. Budapest, HU: Magyar Pedagógiai Társaság kiadó. (1923)
Eredmények a magyar kísérleti gyógypedagógiai és orvosi psychologia területén. Budapest, HU: Magyar Gyógypedagógiai Társaság kiadó. (1929)
A gyermekkor psychopathológiája. Miskolc, HU: Magyar Gyógypedagógiai Társaság kiadó. (1934)
Az évszázad betegsége: a neurózis (Bp., 1965)
Források
Gordosné Szabó, Anna (1997). Schnell János. In Z. Báthory & I. Falus (Eds.), Pedagógiai Lexikon (pp 291). Budapest, HU: Keraban Könyvkiadó.
Wikipédia: Schnell János
https://hu.wikipedia.org/wiki/Schnell_J%C3%A1nos