Pszichoanalitikus, pszichiáter, pályája Amerikában teljesedett ki. Zsidó polgári családba született, gimnáziumi és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1911-ben államtudományi doktorátust szerzett, de miután Ferenczi Sándor írásain keresztül megismerte Freud munkásságát, beiratkozott az orvosi egyetemre, hogy pszichoanalitikus lehessen. Medikusként lett alapító tagja, majd titkára az 1913-ban létrejött Pszichoanalitikus Egyesületnek. Az I. világháborúban orvos főhadnagyként szolgált a Monarchia hadseregében. 1918-ban ő volt a Nemzetközi Pszichoanalitikus Egyesület Budapesten megrendezett V. konferenciájának titkára, a kongresszuson került közvetlen kapcsolatba az idelátogató Freuddal. Gyakran hallgatta Freud bécsi előadásait. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozott. Befolyását (az ugyancsak a tanácskormányban lévő Varga Jenővel és Varjas Sándorral együtt) bevetette annak érdekében, hogy Ferenczi Sándort egyetemi tanárrá nevezzék ki.

1922-ben a Berlini Pszichoanalitikus Intézet tanára lett és részt vett a német pszichoanalitikus mozgalom fellendítésében. Sigmund Freud 1924-ben ügyvezető szerkesztőnek nevezi ki a Internationale Zeitschrift fur Psychoanalyse folyóiratnál, majd három évvel később az Imagónál. 1926. és 1930. között a Német Pszichoanalitikus Egyesület titkáraként dolgozott. 1931-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol a New York-i Pszichoanalitikus Intézet munkatársa lett. 1944-ben kinevezték a Columbia Egyetem pszichiátriai intézete igazgatójává. Létrehozta a ma is működő Psychoanalytic Clinic for Training and Research központot a New York-i Columbia Egyetemen. 1956. és 1958. között a New York-i Állami Egyetem pszichiátriai továbbképző iskolájának professzora és dékánja volt. Ő szervezte meg az Egyesült Államokban az első pszichoanalitikai tanfolyamot 1958-ban. Tagja volt New York állam elmeegészségtani tanácsának. A pszichiátriához való hozzájárulásai jelentősek voltak, nevéhez köthető a „schizotype” fogalom bevezetése és a terápiás kezelést illetően a páciens múltján kívül az érzelmi átnevelés és a jelenhez való alkalmazkodás fontosságát hangsúlyozta. A pszichoanalízis akadémiájának választott elnökeként, New Yorkban hunyt el 1972-ben.

Publikációk (válogatás)

Rado, S. (1928). The problem of melancholia. International Journal of Psycho-Analysis, 9, 420-438.

Rado, S. (1933). Fear of castration in women. The Psychoanalytic Quarterly, 2(3-4), 425-475.

Rado, S. (1940). A critical examination of the concept of bisexuality. Psychosomatic Medicine, 2(4), 459-467.

Rado, S. (1957). Narcotic bondage: A general theory of the dependence on narcotic drugs. American Journal of Psychiatry, 114(2), 165-170.

Források

Kép:
https://www.informed.hu/_Images/history/000047821_radosandor.jpg

Arcanum: Radó Sándor.
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/r-775E4/rado-sandor-

Erős Ferenc (2009). Ferenczi Sándor professzori kinevezése: Háttér és kronológia. Thalassa, 20 (4) 3-28. 

InforMed: 125 éve született Radó Sándor.
https://www.informed.hu/history/rado-sandor-pszichoanalitikus-125-eve-szuletett-1890-1972-83307.html

Jewish Virtual Library. Sandor Rado.
https://www.jewishvirtuallibrary.org/rado-sandor

Wikipédia: Radó Sándor.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Rad%C3%B3_S%C3%A1ndor_(pszichoanalitikus)