Pedagógus, pszichológus, vallástanár, főiskolai tanár. Genfben Jean Piaget tanítványa volt. 1931-ben középiskolai vallástanári, majd tanítóképző intézeti tanári képzettséget szerzett Szegeden. Közben 1927-től külföldi egyetemeken tanult egyetemi ösztöndíjasként (Strasbourg, Párizs, Bécs, Genf). Szegeden tudott elhelyezkedni vallástanárként. Egyetemi doktorátust szerzett pedagógiából, pszichológiából és esztétikából a Debreceni Tudományegyetemen. A második bécsi döntés után Sepsiszentgyörgyön, az Erdélyi Református Tanítóképző Intézetben kapott állást, ahol pedagógiát és lélektant oktatott. 1944-ben Várkonyi Hildebrand Dezső kolozsvári egyetemen létrehozott Lélektani Intézetében dolgozott, itt habilitálták a gyermeklélektan magántanárává. Sepsiszentgyörgyön születtek gyermekei, de onnan a vesztes második világháború után menekülniük kellett. A debreceni Református Kollégium Tanítóképző Intézetében kapott állást. 1947-ben a debreceni egyetemen habilitálták magántanárrá fejlődéslélektanból, de az ötvenes évek légkörében nehéz volt a szakmában maradnia.

A nehézségek mellett 1947. és 1981. között a debreceni egyetem Pszichológiai Tanszékének, majd Közművelődési és Felnőttoktatási Tanszékének vezetőjeként dolgozott, majd egyre inkább a debreceni Állami Tanítóképző Intézetbe húzódott vissza. 1956-tól a Hajdú-Bihar megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei titkári tisztét is betöltötte, sokat tett a tudományok népszerűsítéséért. Nagy műveltsége miatt tanítványai, barátai körében mindig nagy tiszteletnek örvendett. Egyetemista társaival, legjobb tanítványaival ápolta kapcsolatait. Egyik legközelebbi tanítványa Duró Lajos volt, aki 1970-től húsz éven keresztül volt a szegedi egyetem Pszichológiai Tanszékének vezetője. 100 éves korában hunyt el.

Publikációk (válogatás)

A mai magyar ifjúság helyzete és mozgalmai. Különös tekintettel a Keresztyén Ifjúsági Egyesület munkájára. Szeged: Hirlapkiadó és Ny., 1931. 38 p.

A humanizmus és a protestantizmus hatása a franciaországi nevelésre és oktatásra a XVI. században. Szeged, 1936. 201 p.

Református hitvallásunk: a Heidelbergi Káté magyarázatos feldolgozása. Sepsiszentgyörgy, szerző, 1944. 119 p.

A közművelődés pszichológiai alapjai. Budapest, Tankönyvkiadó Vállalat, 1972. 246

Az énkép kialakulása és fejlődése. Budapest, Tankönyvkiadó Vállalat, 1978. 143 p.

Útmutató az óvodás gyermek személyiségtulajdonságainak, alkalmazkodásának és értelmi fejlettségi szintjének felméréséhez / a vizsgálati módszereket összeáll… Kiss Tihamér. Budapest: Piaget Alapítvány, 1993. 31 p.

A gyermekek matematikai gondolkodásának kialakulása 2-7 életévben: fejlesztésének hatékony módszerei. Debrecen: Piaget Alapítvány, 1995. 175 p.

Keresztyén erkölcsi nevelés gyermek- és serdülőkorban: Bibliai, lélektani és neveléstudományi útmutatások alapján. Budapest: Ref. Ped. Int., 2002. 227 p.

Források

Kép (szobor):
https://www.kozterkep.hu/28337/kiss-tihamer-laszlo-dr#vetito=244414

Kiss Tihamér László: Életrajz és válogatott bibliográfia gerontológia, közművelődési, lélektani, pedagógiai és valláspedagógiai műveiből / szerk. és összeáll. Demeter Mátyásné,

Grandpierre Irén. Debrecen: Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola, 2001. 49 p.

Fekete Károly, ifj. – Csorba Péter: Eltemettük dr. Kiss Tihamér László tanár urat. Református Tiszántúl: a Tiszántúli Református Egyházkerület lapja, 13. évf. 2005/3-4. sz. 31-32. p.

Pedagógiai Ki Kicsoda 1997. Budapest: Keraban Könyvkiadó, 1997. Kiss Tihamér László lásd 131-132. p.

Kiss Tihamér László. (2020. január 12). Wikipédia. Retrieved 2020. január 12. 10:54 from
https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kiss_Tiham%C3%A9r_L%C3%A1szl%C3%B3&oldid=22146546