A II. világháború után.
A hallgatás két évtizede és a visszatérés
1. AZ 1947-ES SZÁM MEGJELENÉSE
Átmeneti demokratikus szakasz: 1945-1947
A két háború közötti szakmai szervezetek, egyesületek újraindulnak.
A közoktatásban és az egészségügyben szükség van a pszichológiai szaktudásra.
A Magyar Pszichológiai Társaság1945 decemberében megtartja XIV. Közgyűlését. A taglétszám 500 fő körül mozog.
1947-ben újra megjelenik a Szemle
Ebben az évben a Magyar Pszichológiai Szemle négy száma megjelenik két kötetben összevonva.
A publikációk számának alakulása a Szemlében 1928-1947
Önálló magyar nyelvű tanulmányok száma: 116, kiugró emelkedés 1929-ben és 1935-ben. A publikációk számának emelkedése 1930-1935; 1937-1947.
68 magyar szerző, közülük a leggyakrabban publikáltak: Boda István, Várkonyi Hildebrand Dezső, Nyírő Gyula, Gergő Endre, Ranschburg Pál
A publikációk szakterületenkénti megoszlása
Általános lélektani munka minden évben született, a legtöbb 1929-ben és 1931-ben. Összesen 49.
Személyiséglélektani tanulmány összesen 21, klinikai szintén 21.
Az egyéb területeken viszonylag kevés cikk született.
Az elméleti és az empirikus publikációk aránya
Néhány évtől eltekintve összességében jóval több elméleti mint empirikus munka (77 / 37).
17 empirikus tanulmányból hiányzik az adatközlés.
3. A FORDULAT ÉVE ÉS AZ ELHALLGATTATÁS
1947 – A Magyar Kommunista Párt átveszi a hatalmat és szovjet-típusú berendezkedést hoz létre
A háború előtti pszichológia reakciós burzsoá tudományként megbélyegződik.
A Pszichológiai Társaságot feloszlatják.
A Magyar Pszichológiai Szemle kiadását megszűntetik.
Rákosi Mátyás (1892-1971)
Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti fényképtára
Felvonulók 1947. május 1-jén.
Forrás: A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti fényképtára
1949: A Társaság politikai nyomásra beszünteti tevékenységét.
Kiss György, 1988.
Várkonyi Hildebrand Dezső és a pszichológiai közélet, 5.o.