A magyar gyógypedagógus, gyógypedagógiai kutató, Ranschburg Pál iskolájának tagja, a magyar pszichometria úttörője, a Binet-Simon-féle intelligenciteszt adaptálója. Édesapja juhász volt. Grazban teológiai tanulmányokat folytatott, de 1893-ban hazatérve Győrben tanítói diplomát szerzett, és öt éven át a Dunántúlon tanítóskodott. 1902-ben külföldi tanulmányútja után gyógypedagógiai tanári diplomát szerzett. 1902. és 1936. között az első magyar „kisegítő iskola” tudós igazgatója volt. Párhuzamosan tanított a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán és számos fontos szakmai közéleti tisztséget töltött be. Felelős szerkesztője volt a Magyar Gyógypedagógia című szakfolyóiratnak, egyik legtevékenyebb tagja volt a Magyar Gyermektanulmányi Társaságnak és a Magyar Gyógypedagógiai Társaságnak. Annak a pedagógiai nemzedéknek a tagja, amelyik – felhasználva az új gyermekpszichológiai és gyermektanulmányozási eredményeket – szembefordult a tekintélyelvű porosz pedagógiai irányzattal. Iskolájában, a Ranschburg Pál vezette Gyógypedagógiai Pszichológiai Laboratórium munkatársaként számos reformpedagógiai újítást vezetett be, például az olvasás-, írás- és számolástanítás területén. 1911-ben lefordította és a hazai viszonyokra adaptálta a Binet-Simon-féle intelligenciamérő eljárást. Munkásságát Európa-szerte elismerték.

Publikációk (válogatás)

A gyengeelméjűek világából (1902.) 

Közérdekű tudnivalók a gyengetehetségű gyermekek oktatására szolgáló kisegítő iskolákról (1905.)

A gyermeki intelligencia vizsgálata (1914.)

A gyermeki intelligencia vizsgálatának részletes eredményei (1916.)

Források

Éltes Mátyás. In Éltes Mátyás Általános Iskola és Kollégium honlapja.
http://www.eltesmatyasisk.hu/index.php/nevadonk 

Wikipedia: Éltes Mátyás
https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89ltes_M%C3%A1ty%C3%A1s