Bálint Mihály Bergmann Mór Mihály néven született 1896. december 3-án Budapesten, a Józsefvárosban, gyakorló orvos fiaként, asszimilált polgári zsidó családban. Apja, Bergmann Ignác praktizáló háziorvos volt. Apja akarata ellenére változtatta meg a nevét Bálint Mihályra, ezen a néven vált ismertté (nemzetközileg a Michael Balint nevet használta). Vallást is változtatott, az unitárius vallásra tért át. Az első világháború alatt a fronton szolgált, visszatérve a háborúból orvosi diplomát szerzett. A pszichoanalízissel már orvostanhallgató korában megismerkedett. Későbbi felesége, Bálint Alice javaslatára olvasta el Sigmud Freud Három értekezés a szexualitás elméletéről (1905), és Totem és Tabu (1913) című műveit, melyek nagy hatással voltak későbbi munkásságára. A Tanácsköztársaság idején Ferenczi Sándor óráit látogatta, aki akkor – a világon elsőként –, egyetemi katedráról oktatta a pszichoanalízist.

1920-ban Berlinbe költözött, ahol kutató kémikusként és belgyógyászként dolgozott. 1921. július 7-én megnősült, felesége Bálint Alice (született Székely-Kovács Alice) lett, aki maga is a budapesti pszichoanalitikus iskola egyik legjelentősebb alakjává vált, mint gyermek-pszichoanalitikus, és a gyermeki fejlődés és a nevelés kérdéseinek szakértője. Berlinben feleségével együtt pszichoanalitikus képzésben vett részt. 1924-ben visszatértek Budapestre, mindketten Ferenczi Sándornál fejezték be képzésüket. Hamarosan fontos szerepet kaptak a magyar pszichoanalízis táborában. Bálint Mihály a húszas évek közepétől maga is dolgozni kezdett pszichoanalitikusként. Csoportmódszerét már a harmincas években elkezdte kidolgozni és alkalmazni az I. ker. Mészáros u. 12. sz. alatt müködő pszichoanalitikus rendelőben. Az apai hátteret figyelembe véve nem véletlen, hogy munkásságának jelentős része a háziorvosi praxisban dolgozók segítését kívánta szolgálni. Az a kérdés foglalkoztatta, hogy hogyan hat az orvos-beteg kapcsolat, hogyan árt vagy használ az orvos maga.

Az 1930-as évek végén a politikai helyzet ellehetetlenítette a pszichoanalitikusok munkáját, így több társával együtt Bálint Mihály is emigrációba vonult. Manchesterbe, Angliába költöztek, felesége azonban nem sokkal ezután egy váratlan betegségben meghalt. 1944-ben újraházasodott (ez a házassága 1952-ig tartott). 1945-ben szülei a náci megszállást követően öngyilkosságot követtek el. Ugyanebben az évben Bálint Mihály Manchesterből Londonba költözött, ahol Master of Science diplomát szerzett pszichológiából. Itt találkozott harmadik feleségével, Enid Flora Eichholz-cal, aki a londoni családsegítő szolgálatnál dolgozott, és akinek segítségével terápiás-kiképző csoportokat szervezett szociális munkások, majd gyakorló orvosok számára. Ekkor a londoni Tavistock klinikán dolgozott. 1958-ban vette feleségül Enidet, akivel haláláig házastársi viszonyban élt. Angliában elismerték munkásságát, 1968-ban a Brit Pszichoanalitikus Társaság elnökévé választották. 1970-ben halt meg az angliai Bristolban, abban az országban, ahol munkásságát legnagyobb részben kifejtette.

Egyik fő műve, Az orvos, a betege és a betegség 1957-ben jelent meg először (a művet magyarul 1960-ban, majd 1989-ben adták ki). Alapelve szerint nem a betegséget, hanem a beteget kell gyógyítani, melyhez a legfőbb gyógyszer maga az orvos. Úgy gondolta, hogy nagyon sok múlik a beteg és a gyógyító közötti kommunikáción, a bizalmi légkör kialakításán. Értelmezése szerint a betegség regresszióhoz vezet, és ebben az állapotban a preverbális korban megtapasztalt anya-gyermek kapcsolat védelmére vágyunk.

A Bálint-módszert az 1950-es, 1960-as években dolgozta ki részletesebben, Angliában. A Bálint-csoport egy 7-18 főből álló, esetmegbeszélő csoport, amelyik többféle érdekelt szakember bevonásával működik (háziorvos, pszichológus, szociális munkás). Egy-egy ülésen a referáló beszámol egy esetről, melyet 10 perc alatt elmond, majd válaszol a kiegészítő kérdésekre. Ezt követően a beszámoló fél órán át figyeli a csoportot, ahol a tagok megbeszélik az esetet, majd reagál az elhangzottakra. A folyamatban erősödik a beteggel foglalkozók önreflexiója, rá tudnak jönni esetleges tévedésekre, vakfoltokra is. A cél az, hogy a testi (szomatikus) betegség mögött álló lelki tényezők is felszínre kerüljenek.

Kutatások igazolják, hogy az orvoslás hatékonyságát elősegíti a Bálint-csoportok működése, mely jó kezelése lehet az orvosi kiégésnek is.

Pszichonalitikus elméleti munkásságát, amellyel jelentősen hozzájárult a pszichoszomatikus medicina kialakulásához, az 1967-ben megjelent Az Őstörés (angolul: The Basic Fault) című könyve jellemzi leginkább. A könyv világszerte sikeres lett, több nyelvre lefordították. A mű munkásságának elméleti összefoglalása, amelyben az un. elsődleges szeretetről, az anya-gyermek kapcsolat korai zavarairól, a regresszió terápiás vonatkozásairól fejti ki nézeteit. A „basic fault” a személyiség alapszerkezetének olyan törésére utal, amely ennek az elsődleges, ős-szereteten alapuló kapcsolat traumatizálódásából fakad. Bálint Mihályt, csakúgy mint Ferenczit, a súlyos betegek kezelésének kudarcai foglalkoztatták. Ferenczivel együtt elsőként ébredtek rá arra, hogy a pszichoanalízis hatékonysága nem az intrapszichés, hanem az interperszonális – azaz, a páciens és a terapeuta közötti – tartományban keresendő. Ezen belül is Bálint Mihály munkássága felhívta a figyelmet arra, hogy a terapeuta érzelmeinek helyes használata nélkül nincs eredményes terápia. Ez eltért a freudi kánontól, miszerint az analitikus saját, betegeivel kapcsolatos érzelmi reakciója (a viszontáttétel) kóros jelenség, a terapeuta feldolgozatlan konfliktusainak következménye.

A Bálint-csoportozás nemzetközi mozgalommá vált. Munkásságának befolyását mutatja, hogy nevéhez kapcsolódóan nemzeti társaságok, és nemzetközi társaság is alakult International Balint Federation néven. Jelenleg 19 országban működik nemzeti Bálint-társaság, ezen kívül 11 másik országban találhatóak tagok és csoportok. A legerősebben Németországban van jelen a módszer, itt a hivatalos orvosi képzés része, őket követi Franciaország és az USA. Magyarországon főleg pszichoanalitikus irányultságúak a csoportok, működésüket a Magyarországi Bálint Mihály Pszichoszomatikus Társaság fogja össze.

A Magyarországi Bálint Mihály Pszichoszomatikus Társaság 1990-ben alakult, az alapító elnök dr. Schnell Endre volt. A Társaság célja a Bálint-módszer alkalmazása és a pszichoszomatikus gondolkodásmód fejlesztése, terjesztése, valamint a Bálint-csoport, mint esetmegbeszélő módszer alkalmazása Magyarországon. Megszervezi a csoportvezetők kiképzését, kapcsolatot tart a Nemzetközi Bálint Társasággal (melynek tagja a magyarországi Társaság) és más nemzeti társaságokkal, konferenciákat szervez.

Magyarországon a Bálint-csoportok szerepelnek a háziorvos képzés tanrendjében is.

Források

Harmathy É., Lajtai L. (2001): Bálint Mihály hagyatéka. In: Füredi J. és mtsai (szerk.): A pszichiátria magyar kézikönyve. 2. kiadás. Medicina, Budapest, 819-823. p.

Molnár, L., Harmathy, É., & Somorjai, N. (2009). A Bálint-mozgalom nemzetközi helyzete. Mentálhigiéné es Pszichoszomatika, 10(3), 209-221. doi:10.1556/Mental.10.2009.3.2

Turner, A.L., Malm, R.L. (2004): A preliminary investigation of Balint and non-Balint behavioral medicine training. Family Medicine, 36 (2): 114—117.

Pető Katalin (2006). A regresszió dícsérete. Lélekben otthon.

https://www.lelekbenotthon.hu/2006/04/peto-katalin-a-regresszio-dicserete/

Bálint Aliz:Első felesége, az ő javaslatára olvasta el Sigmund Freud munkáit. Neves pszichoanalitikus, a gyermeki fejlődés, nevelés kérdései, a pszichoanalízis nevelési adaptációja foglalkoztatta. Széles körű tanácsadói, ismeretterjesztő, analitikus tevékenységet folytatott, rendszeresen publikált hazai és nemzetközi folyóiratokba.

Ferenczi Sándor: Bálint részese volt Ferenczi pszichoanalitikus szemléletű előadásainak. Ferenczi Sándor a magyar pszichoanalitikai iskola megteremtője.

„Mindannyian tudjuk, hogy meglehetősen bizonytalan, ellentmondásokkal terhelt területen járunk. A bizonytalanság a szubjektumnak – a csecsemőnek vagy a páciensnek – a környezettől, azaz a megfigyelőtől való függéséből ered. A környezettől való függés a kisgyermekkorban és a mély regresszív állapotban egyaránt alapvető tényező. Ha megkísérelnénk megkerülni vagy felülkerekedni rajta, akkor pontosan azt rombolnánk le, amit megfigyelni indultunk. Ebből viszont az következik, hogy a megfigyelt jelenség nagyon lényeges összetevőjét saját részvételünk, a helyzethez való tulajdon hozzájárulásunk adja. Ráadásul minél kisebb a csecsemő – minél mélyebb regresszióban van a páciens – annál fontosabbak vagyunk számára és annál erősebb hatást gyakorol majd érzelmi jelenlétünk és elméleti előfeltevésünk annak megítélésekor, hogy milyen folyamatok játszódnak le ezekben az erősen függésre épülő állapotokban. Meglehetősen nehéz helyzetben vagyunk, ráadásul további kellemetlenséget szülhet az a tény, hogy a fent említett hozzájárulásunk legfontosabb része elkerülhetetlenül saját tudattalanunkból származik. Tudományos tárgyilagosságunk, józan és fegyelmezett mivoltunk vagy az érzelmi spontaneitás hiánya annak a dolognak a kialakulását hiúsíthatja meg, amit megfigyelni indultunk. Másfelől tudattalan elvárásaink által vezettetve, szem elől tévesztve elfojtott ösztönös késztetéseinket – amelyek könnyen felkavarhatók, mihelyst valaki teljesen függővé válik tőlünk –, a helyzet arra indíthat bennünket, hogy tulajdon elképzeléseink alátámasztását keressük.”

Bálint Mihály: Borzongások és regressziók világa, 1997

Bálint Mihály emlékezetének sorsa a magyarországi pszichoanalízis történetében hasonlatos a kortárs és mester, Ferenczi Sándor sorsához. Miközben Ferenczi jelentőségének, technikai és elméleti újításainak említése nélkül nincs és nem is volt releváns pszichoanalitikus irodalom sem Nyugat Európában, sem az Egyesült Államokban, hazájában évtizedekig nevét sem idézték, nemhogy szellemét. Mindez Bálint Mihályról is elmondható. S bár az utóbbi néhány évben Ferenczi Sándor esetében megtört a csend, Bálint Mihály szerepe, jelentősége ma is csak néhány vájtlelkű pszichoanalitikus és laikus érdeklődő számára világos.

1996-ban jelent meg róla magyarul az első monográfia, Viták a pszichoanalízisben címmel. A kiváló könyvecske szerzője Haynal André

Bálint Mihály: Az Őstörés A regresszió terápiás vonatkozása. Ford: Boros Ottilia
Akadémiai Kiadó, Budapest. 1994, 182 old.)