Pszichológiatörténet

Fellendülés 1945 és ’48 között

A háborút követően az alkalmazott lélektan gyorsan újraszerveződött; az ipar és a nagyvállalatok ismét alkalmazni kezdték a pszichológiai szaktudást, ismét megindult a tanácsadás és képességmérés. Megélénkült az érdeklődés a pszichoanalízis iránt is, és úgy tűnt, hogy ez az irányzat újra pozíciókat szerezhet az egyetemken. Újjászületett a pszichológiai könyvkiadás, a szülőknek, nevelőknek szóló pszichológiai ismeretterjesztés. A háború utáni közvetlen években még úgy látszott, hogy a baloldali oktatáspolitika a gyermektanulmányozás gazdag magyar reformpedagógiai hagyományait folytatja. A közoktatás átszervezése, és ezen belül a nyolc osztályos általános iskola bevezetése realitás lett, é ez a gyermektanulmányi mozgalom reformkoncepciójának része volt korábban is (bár nem a teljes iskolarendszer államosításával képzelték el). A koalíciós évek alatti ígéretes fejlődés azonban drasztikusan más irányt vett a Magyar Kommunista Párt teljes hatalomra jutásával.

A pedológia pere, a pszichológia felszámolása az 1950-es években

A sztálinista diktatúra irányába történt fordulat világossá tette, hogy az irányt a szovjet rendszerhez való igazodás szabja meg. Ennek az időszaknak is meg volt az emigrációs hulláma – ezúttal a magyar pszichológia többek között Harkai Schiller Pált és a Nobel díjas halláskutató Békésy Györgyöt veszítette el, Amerikába távozásukkal (Szentgyörgyi Albert is ekkor hagyta el az országot). A gyermekközpontúság, de tágabban a pszichológia alapvető világképe nem illett össze a kommunista eszmeiséggel indoktrinált, a közösségnek magát alárendelő egyén eszményével. 1948-tól megkezdődött a magyar pedológia pere, amely az Országos Neveléstudományi Intézet, és személy szerint vezetője, Mérei Ferenc ellen irányult. A pert záró 1950-es párthatározat az 1936-os hasonló szovjet párthatározat szövegezéséhez hasonló kitételekkel állapította meg, hogy szükséges az ellenség ártalmatlanná tétele a közoktatásban és az ehhez kapcsolódó gyermektanulmányozás (pedológia) területén. A pszichológia „burzsoá tudományként” bélyegződött meg, és nagy hagyományú szakmai szervezeteit és fórumait (Magyar Pszichológiai Társaság, Magyar Pszichológiai Szemle, Gyermektanulmányi Társaság, Pszichoanalitikai Társaság) felszámolták. A megmaradt pszichológia feladata a marxista pedagógia szolgálata lett. A vidéki egyetemeken a pszichológia 1945 előtti jelentős képviselői (többek között Benedek István, Karácsony Sándor, Bognár Cecil Pál) nem kívánatos elemekké váltak. Ezzel együtt a „tabusítás” folyamata is beindult: az eltávolítottakat az intézmények emlékezetéből is törölték.

A pszichológia „átmentése”, majd visszatérése az 1960-as években

Az 1950-es években a budapesti egyetemen Kardos Lajos volt az, aki az 1947-től újjáalakuló Pszichológia Tanszéken a pszichológia szinte egyetlen megmaradt szigeteként pavlovi mezbe öltöztetve „átmentette” a pszichológiát a sötét éveken. Kardos jó pártkapcsolatokkal rendelkezett, ugyanakkor kiváló felkészültségű kutató volt, aki az emberi és állati tanulás témakörében fenn tudta tartani az önálló pszichológia kutatásokat és ezzel együtt a pszichológia egyetemi létét. Az 1960-as évekhez közeledve ismét politikai-történelmi események és irányváltások szabták meg a pszichológia helyzetének alakulását. Sztálin halála, az 1956-os forradalom, az azt követő megtorlás, majd enyhülés vezetett el a pszichológia visszatéréséhez – a rendszer korlátai között. A budapesti egyetemen az 1963-64-es tanévben megindulhatott – korlátozott számban -, és az országban egyedüliként – a pszichológusképzés. Újjászerveződhetett a Magyar Pszichológiai Társaság és megindulhatott a Magyar Pszichológiai Szemle. A gyakorlati pszichológiai képzés részben intézményesen részben informálisan szerveződő szakmai műhelyekben zajlott. Meghatározó szerepe volt az 1956-os szerepvállalásáért elítélt, 1963-ban szabadult Mérei Ferencnek, aki a Lipótmezőn kapott állást. Laboratóriuma az egyetem gyakorlóhelyeként is működött, így tudott széles kapcsolatba kerülni a pszichológusnak képződő fiatalokkal, akik életre szóló indítást kaptak tőle. Ebben az időszakban Kardos Lajos mellett Mérei Ferenc határozta meg az újjáalakuló pszichológia személyes arculatát. Az 1970-es évtizedben tovább terjedt és differenciálódott a félnyilvános műhelyek, magánszemináriumok, kórházi osztályokon működő „rejtett hálózatok” közege. 1974-ben először megindulhatott a pszichológusképzés egy vidéki egyetemen – Debrecenben. Összességébben tehát a kádári időszak végét a pszichológia egyre jelentősebb megerősödése jellemezte.

Kibontakozás a rendszerváltást követő évtizedekben

Az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltás szabad utat nyitott a pszichológia további fejlődésének. További pszichológusképzések indultak az egyetemeken, majd a nemzetközi rendszerhez igazodva bevezetésre került az alap- és mesterszakos képzés szétválasztása. Kialakult a posztgraduális képzés rendszere is, doktori iskolák alakultak. Egyre inkább specializálódó szakmai szerveződések, képzések jöttek létre, és felgyorsult a pszichoterápiák piacosodása, a pszichológiai szociális ellátórendszer sajnálatos visszaszorulásával párhuzamosan. A tudományos kutatás több kiváló kutatóműhelyt tud felmutatni. Ma a pszichológia szakok Magyarországon is azok, amelyek a legnagyobb diáklétszámot vonzzák. A pszichológia, mint az egyén és a társadalom számára fontos tudományos szaktudások hordozója beépült a magyar társadalom 21. századi fejlődésébe.

Felhasznált források

Máriási Dóra (2016). Amikor a pszichológia a „kommunizmus általánosan kibontakozó építésénak nagyszerű programjához” csatlakozott. Újraintézményesülés kritikai perspektívában. Alkalmazott Pszichológia, 16, 63–79.

Kovai Melinda (2016). Lélektan és politika. Pszicho-tudományok a magyarországi államszocializmusban 1945–1970. Budapest: L’Harmattan

Pléh, Csaba, Bodor, Péter és Lányi, Gusztáv (1998). Egy társadalomtudomány elnyomatása és újjászületése: A magyar pszichológia sorsa az egyéni sorsok tükrében, 1945–1970. In: Bodor, Péter, Pléh, Csaba és Lányi, Gusztáv (eds.) Önarckép háttérrel: Magyar pszichológusok önéletrajzi írásai (pp. 303–310). Budapest: Pólya Kiadó

Pléh, C. (2016). Intézmények, eszmék, sorsok a magyar pszichológia fél évszázadában 1960–2010. Magyar Pszichológiai Szemle, 71(4), 699-731.

Pléh Csaba. (2011). A magyar kísérleti pszichológia fejlődési íve 1950–2010 között. Magyar Pszichológiai Szemle, 66(4), 669–693.

Sáska Géza (2008): Alkalmazott lélektan és reformpedagógia 1945 után, 1-2. rész, Beszélő, 13:1, 13:2

Szokolszky Á. (szerk.). (2021). A pszichológia fejlődése a vidéki Magyarországon, a kezdetektől a rendszerváltás utáni évekig. JATEPress Kiadó, Szeged.