Történelmi háttér

A 30-as évek elején sorra alakultak a náci mintájú pártok, bár ezek még gyenge eredményt értek el az 1935-ös választáson. A magyar társadalomban ekkor még nem volt tömeges a radikalizmus támogatottsága. A zsidó nagytőke a Horthy-rendszer működésének integráns részét képezte, ezért a kormányzat még a fasiszta ideálokat követő Gömbös Gyula miniszterelnöksége alatt sem hozott újabb diszkriminatív törvényeket. A30-as évek második felére azonban a társadalmi ellentétek éleződtek, a vidéki parasztság és a városi munkásság nagy része is a szélsőjobb felé tolódott el. 1938-ban pedig a náci Németország Magyarország szomszédja lett. A külpolitikai mozgástér végzetesen beszűkült. Az események tragikus láncolatát betetőzte a II. világháborúban való részvétel és a holokauszt. 

A zsidóság üldözésének felerősödése 

1938-ban, Darányi Kálmán miniszterelnöksége alatt megindult a zsidótörvények sorozata, a nürnbergi faji törvények szellemében. 1939-ben a nyilas pártok már több mint egymillió szavazatot kaptak, így jelentős parlamenti képviselettel is rendelkeztek. Kiemelkedett Szálasi Ferenc Nyilaskeresztes Pártja, melynek alapját a hungarista mozgalom alkotta. Ennek maga Szálasi volt az ideológusa, célja pedig a nacionalizmus, szocializmus és az egyháztól független kereszténység egyesítése volt. Folytatódott a zsidóság egzisztenciájának megtörése. 1942-re a zsidónak minősülő személyek nem vehettek földet, akinek volt, azt megfosztották tőle, az izraelita vallást törölték a bevett felekezetek közül. 

Részvétel a II. világháborúban

Mivel a fő politikai célkitűzés az elcsatolt országrészek visszaszerzése volt, Magyarország a Mussolini vezette Olaszországgal és a Hitler vezetése alatt álló Németországgal kötött szövetséget. Olasz és német segítséggel 1938-ban és 1940-ben sikerült Magyarországnak az elcsatolt területek egy részét diplomáciai úton visszakapnia, az ú.n. bécsi döntések keretében. Végső soron azonban a revíziós politika a Szovjetúnióval szembeni hadbalépéshez, majd a náci Németország oldalán a II. világháború legsötétebb fejezeteihez vezetett. 

A Kállay Miklós vezette magyar kormány vonakodó szövetséges volt. A „hintapolitika” jegyében a magyar diplomácia 1943 őszétől titkos fegyverszüneti tárgyalásokat kezdett a szövetséges hatalmakkal. Miközben Kállay a háborúból való kilépés lehetőségét kereste, teljesítette a német kívánságokat, így a Don kanyarhoz küldte a második magyar hadsereget, amely katasztrofális vereséget szenvedett. Emellett egy újabb törvényben megtiltották zsidók számára a keresztényekkel való házasságot, és kötelező munkaszolgálatot írtak elő a zsidónak minősülő magyar állampolgárok számára.

Német megszállás, nyilasuralom

A németek gyanakodva figyelték Kállay tevékenységét. Hitler 1944. március 15-én találkozóra hívta Horthyt klessheimi vadászkastélyába, ahol közölte vele, hogy meg fogják szállni Magyarországot, és ehhez Horthy előzetes jóváhagyását kérte.  A kormányzó kényszeredetten tudomásul vette a döntést, és a vezérkart utasította, hogy a bevonuló németekkel szemben ne lépjenek fel fegyveresen. 

1944. március 19-én hajnalban a német csapatok bevonultak Magyarországra. Horthy a volt berlini nagykövetet, a nácibarát Sztójay Dömét nevezte ki kormányfőnek. Első intézkedései között elrendelte zsidók számára a sárga csillag viselését. Zsidók nem járhattak a keresztényekkel együtt moziba, színházba, kitiltották őket a strandokról és a fürdőkből, csökkentették élelmiszeradagjaikat. Megindult a zsidók utáni hajsza, a köztéri és lakóházbeli razziák és letartóztatások, majd a gettókba és gyűjtőtáborokba zárás, végül a deportálás.

1944 szeptemberében Horthy Miklós kiugrási kísérletbe kezdett, ami azonban kudarcba fulladt. Október 15-én a rádióban elhangzott a kormányzó kiáltványa  a németek oldalán folytatott harc befejezéséről. Az átállásra vonatkozó parancsot azonban a németbarát vezérkari tisztek nem továbbították a harcoló alakulatokhoz. A németek katonai ellenőrzés alá vették Budapestet és túszul ejtették Horthy fiát, így kényszerítve ki Szálasi Ferencnek, a Nyilaskeresztes Párt vezetőjének a kinevezését. Ekkor a szovjet vörös hadsereg már javában az ország területén nyomult előre, decemberre pedig bezárult az ostromgyűrű Budapest körül. Mindez nem zavarta a teljhatalomtól ittas nyilasokat, akik a fővárosban tömeggyilkos ámokfutásba kezdtek. 

A holokauszt

1944. március 19-én, amikor a német hadsereg megszállta Magyarországot, több mint 800 000 zsidónak minősülő személy tartózkodott az országban. Eddig a pontig szisztematikus és az állam egész területét érintő pogrom vagy deportálás nem történt. Ernst Kaltenbrunner, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal vezetője közölte Sztójay Döme miniszterelnökkel,  hogy  Magyarországnak „a környező államok példája szerint elsősorban a zsidókérdést kell megoldani”. Sztójaynak nem kellett kétszer mondani. Az első vonatok Auschwitz irányába május 15-én indultak. A következő 55 napban 437 000 főt, a teljes vidéki zsidóságot, deportáltak a lengyelországi haláltáborba, a magyar államszervek aktív részvételével. Végül az újabb német vereségek, a normandiai partraszállás és Budapest bombázása miatt Horthy leállíttatta a vonatokat, ez megmentette a 200-250 000 fős budapesti zsidóságot. 

Az 1944. tele és 1945. kora tavasza közti időszak, Budapest eleste, Szálasi bukása és az ország teljes szovjet megszállása az első világháború utáni teljes káoszra hasonlított, a magyar állam ismét szinte teljesen felbomlott. A magyarországi holokausztban a budapesti zsidóság 40%-a, a vidékieknek mintegy 75%-a pusztult el. A magyarországi zsidó holokauszt áldozatainak számát 440-460 000 főre, a roma holokausztét öt- és hetvenezer között becsülik. Az újabb világégés körülbelül 1 millió magyar áldozattal járt. Az anyagi kár felbecsülhetetlen volt, ráadásul hamarosan kiderült, a vörös hadsereg még jó ideig nem fog távozni az országból. 

Felhasznált irodalom

Gosztonyi Péter: Magyarország a második világháborúban. I-III. HERP, 1984. 

Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Osiris, 2001. 

Romsics Ignác: A Horthy-korszak. Válogatott tanulmányok. Helikon, 2017.  

Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege. Jelenkor, 2014.