A 20. század első két évtizede ugyanakkor kivételesen súlyos megrázkódtatásokat  tartogatott a kor szereplői számára az I. világháború, a Tanácsköztársaság és a forradalmi terror, a fehér terror, a trianoni békediktátummal járó sokkoló változások, és a 20-as évek gazdasági válsága képében. 

A civil élet ezen nehéz feltételek között, de mégis működött, a társadalmi és tudományos szervezetek hasznos munkát végeztek a társadalmi bajok enyhítése és a magyar tudomány előmozdítása érdekében. 

Az I. világháború és az azt követő kataklizmák egyik vetülete a családok és a gyermekek helyzetének romlása volt. A háborúban sok családfő odaveszett, a széteső, nyomorral küzdő családok és az árván, gondozás nélkül maradt gyermekek száma megugrott, csakúgy mint a “züllött, erkölcsi romlásnak indult” gyermekek száma.

Az IP terjedésének viszont  kedvezett, hogy Magyarországon a század elejétől fejlett és jól szervezett  gyermektanulmányi mozgalom működött.  A Magyar Gyermektanulmányi Társaságnak több ezer pedagógus tagja volt, de a mozgalomban sokféle szakember (jogász, orvos, pszichológus) részt vett.

A mozgalom a kialakulóban lévő gyermekpszichológia, kísérleti – és klinikai pszichológia eszköztárát alkalmazta a gyermekek megismerésére és az iskolai és családi problémák megoldására, és nyitott volt az individuálpszichológia irányában.

A fenti háttér mellett jelentek meg az első tudósítások, könyvismertetések Adler irányzatáról. 1924 tájékán egy tanárnő és egy orvosnő (Szabóné Zechmeister Ida és dr. Szívós Anna) vezetésével individuálpszichológiai olvasókör jött létre, ahol Adler műveit elemezték. 

Ezzel egy időben Adler mellett Bécsben magyar követők is feltűntek: dr. Rácz Jenő, a budapesti Charite Poliklinika alorvosa,  és marosi Máday István idegorvos, a debreceni egyetem magántanára. Hazatérésük után mindketten azon dolgoznak, hogy az individuálpszichológia Magyarországon ismertté váljon és elterjedjen.

MAROSI MÁDAY ISTVÁN

Édesapja Máday Izidor kiváló mezőgazdász, az Akadémia külső tagja, az Állatvédő Liga elnöke volt. 1899-ben kapott nemességet. István fia 1900-ban jogi végzettséget szerzett, majd a k.u k. hadseregben hivatásos katonatisztként szolgált. Eközben állatok (lovak) szellemi képességeinek vizsgálatával, valamint pálya- és neveléslélektannal foglalkozott. Az I. világháborúban katonaorvosi frontszolgálatot teljesített, többszörösen kitüntették. 1916-ban a prágai egyetemen orvosdoktori oklevelet szerzett, közben a bécsi egyetemen is tanult. Bécsben megismerkedett Sigmund Freuddal, körének tagja lett.

Adlerrel együtt kilépett a Bécsi Pszichoanalitikus Társaságból és szerepet vállalt a Bécsi Individuálpszichológiai Egyesület megalakításában (1913).  Itt az első előadók között szerepelt. Az 1914-es első kötetben írt  “A pályaválasztás lélektana” címmel. Előtte 1907-ben a Magyar Gyermektanulmányi Társaság segítségével végzett magyar iskolákban pályamotívum kutatást.  

Magyarországra visszatérve községi orvosként, majd  Budapesten a Moravcsik-féle Ideg- és Elmekórtani Klinikán dolgozott idegorvosként. Innen a debreceni Tisza István Tudományegyetem Ideg- és Elmegyógyászati Klinikájára került, ahol 1927-ben magántanári képesítést szerzett. 

Debreceni évei alatt figyelme a gyermekpszichológia és gyermekvédelem felé fordult.  Tanulmányokat publikált a bécsi és a grazi gyermekvédelmi és gyógypedagógiai intézményekről, az osztrák iskolareformról, valamint a Montessori-féle bécsi óvodákról. Javasolta a gyermeklélektannal foglalkozóknak, hogy vezessenek naplót a gyermekek fejlődéséről, ehhez mintát adott saját gyermekeiről vezetett megfigyelési naplójával.

1927-ben Budapestre költözött, és  részt vett 1927-ben a Magyar Individuálpszichológiai Egyesület(MIPE) megalakításában. 

AZ EGYESÜLET MEGALAKULÁSA, VIRÁGKORA

1927 november 2-án, az Olvasókör vezetőivel összefogva megalapították a Magyar Individuálpszichológiai Egyesületet. Elnökévé Máday Istvánt, titkárává Rácz Jenőt választották.  Máday az Egyesület fennmaradásáig, 1950-ig elnök maradt.

 Az Egyesület Adler tanainak terjesztését és gyakorlatba ültetését tűzte ki célul, és a gyermekek helyes nevelése érdekében a szülők, a pedagógusok és az orvosok között állandó együttműködést kívánt létrehozni.  

RENDSZERES ÜLÉSEK

Az Egyesület az 1930-as években virágkorát élte. Kéthetenként  üléseztek, évi 10-12 alkalommal nyilvános előadásokat, vitaesteket tartottak. Rendszeres találkozóhely volt a Centrál kávéház. Gyakran hívtak meg előadókat pszichológiai, pedagógiai, gyemekvédelmi, iskolaegészségtani, kultúrális témákban. Az előadásokra főként szimpatizánsok jöttek, analitikusok nem.

Máday fáradhatatlanul dolgozott. Részt vett a tudományos közéletben, előadásokat és tanfolyamokat tartott, idegorvosi magánrendelőt vezetett. 1932 és 1936 között a Gyermekvédelem c. folyóiratot szerkesztette, évekig vezette az Országos Gyermekvédő Liga Budai Nevelési Tanácsadóját. Saját lakásán tartott individuálpszichológiai kurzusokat. Gyógypedagógiai és gyermekvédelmi kérdésekkel foglalkozott. Folyamatosan kapcsolatot tartott a kor pszichológiai és pedagógiai, gyermekvédelmi szervezetekkel. Magyarországon ő volt a pályaválasztási tanácsadás egyik úttörője. 

Az Egyesület 1933-tól (összesen csupán 6 számban) saját folyóiratot is kiadott ”Lélek és jellem Pszichológiai és nevelési folyóirat” címmel, Rácz Jenő szerkesztésében.  A folyóirat Rácz korai halála miatt megszűnt.

A nevelési tanácsadók jelentették az individuálpszichológiai munka legsikeresebb terepét. Adleri mintára és Adler ösztönzésére Rácz Jenő megszervezte és vezette az első nevelési tanácsadót a budapesti Charite Poliklinikán 1928-ban, az Országos Gyermekvédő Liga keretében. A másodikat ugyancsak a Liga nyitotta meg 1929-ben, Máday vezetésével a Szociális Misszió  Társulat orvosi rendelőjében. A harmadik 1929-ben nyílt, az állami Gyógypedagógiai –Pszichológiai Laboratórium  nevelési és pályaválasztási tanácsadójaként, Schnell János doktor vezetésével. 

MI TÖRTÉNIK A NEVELÉSI TANÁCSADÓBAN?

Máday a Magyar Tanítók Albuma c. kötetben (1938) részletesen ismertette a nevelési tanácsadók működési gyakorlatát.

AZ IP “VILÁGJOBBÍTÓ” SZÁNDÉKA

A gyakorlatias szemlélet mellett az individuálpszichológusok hittek abban, hogy a világot – és a magyar nemzetet – a megfelelő nevelés elterjedésén keresztül jobbá lehet tenni.

ANTISZEMITA TÁMADÁSOK AZ 1930-AS ÉVEKBEN

Bár Magyarországon folyamatos jobbratolódás volt az 1930-as években, a MIPE működhetett a nyilas hatalomátvételig (1944 márc.19.). (A német nyelvterületeken az IP egyesületeket már 1934-től betiltották.) Antiszemita témadások azonban érték Adler tanításait, és a  zsidó-ellenes intézkedések az 1930-as évek végétől sujtották az Egyesület zsidó tagjait.

Brachfeld Olivér individuálpszichológus az itt látható cikkben foglalkozik azzal a váddal, hogy az IP a “józan keresztény társadalomba beleszuggerálja a csökkent-rendiségi érzést”. 

BÍRÓNÉ DR. GRÁBER EMMA

Édesapja bevándorolt zsidó likőrgyáros, férje ékszerész, testvére, Gráber Margit avantgarde festő volt. Gráber Emma 1908-ban egyetemistaként a Galilei Kör tagja lett. Az 1920-as években magán óvodát nyitott. Dolgozott nevelési tanácsadóban,a Gyermekvédő Ligánál és gyermekidegosztályon is. 1931-ben csatlakozik a Magyar Individuálpszichológiai Egyesülethez, amelynek vezetőségébe is bekerül. 1950-ig jegyzőkönyvezi a MIPE üléseit. 1944-ben  hamis személyazonossággal egy kertvárosi házban kap beteg gondozói állást, így kerüli el a gettóba kerülést és a holokausztot. (dr. Csorba János közlése).