Magyar Pszichológiatörténet
Lipótmező – Az országos elmegyógyintézet története

A lipótmezei elmegyógyintézet látképe az 1870-es években.

1868-ban „A természettől alkotott gyönyörű fekvésű vidéken, a kis Hárshegy tövében, egy mesésen szép és fejedelmi palotához méltó park közepén épült az ország legnagyobb, legrégibb, de egyben legmodernebb elmegyógyintézete, … az akkori elmeorvosok útmutatásai és tanácsai szerint.”

Képes Krónika 1930, 12.évf. 43.sz.

Lipótmezó névváltozásai

Magyar Királyi Országos Tébolyda
(1868-1910)

Állami Ideg- és Elmegyógyintézet
(1910-1952)

Országos Ideg-és Elmegyógyászati Intézet
(1952-1992)

Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI)
(1992)

A kiállításról

A budai Lipótmezőn 1868. december 6-án adták át a Magyar Királyi Országos Tébolydát egy lenyűgöző méretű és elhelyezkedésű épületben. A gyógyintézet különböző elnevezésekkel 139 évig működött ezen a helyszínen. Itt teremtődtek meg a magyar pszichiátria alapjai. Szakmai központ volt, ahol páciensek tömeges ellátása mellett tudományos munkát is végeztek. Az intézet hírnevét számos kiváló pszichiáter, neurológus és pszichológus öregbítette. „Lipótmező” legendává vált és a köztudatban összeolvadt az elmegyógyintézet fogalmával. A kiállítás végigkalauzol a legendás elmegyógyintézet történetén a megalakulástól egészen váratlan megszűnésig, rálátást nyújtva a magyar pszichiátria fejlődéstörténetére is.

 

A kiállítást Aschenbrenner Szilvia, Benkó György, Décsiová Zuzanna, Dobszay Dávid, Farkas Gyula, Fell Dóra, Fekete Éva Gerlinde, Koroknyai Boglárka, Kozma Júlia Etelka, Pálffy Kinga, Sepsik István, Szebedinszki Kinga, Tánczos Zsófia, Tyukász Dorottya és Vadas Eszter munkája alapján Szokolszky Ágnes állította össze.

Előzmények és kezdetek

Működés a II. világháború végéig

Lipótmező a szocializmus éveiben

A rendszerváltást követő időszak és a bezárás