Orvos, pszichiáter, egyetemi tanár, pszichoanalitikus, a pszichoszomatikus gyógyászat úttörője, a „chicagói iskola” megalapítója. Édesapja Alexander Bernát (filozófus, esztéta), édesanyja Brössler Regina. Polányi Mihály gyermekkori barátja és iskolatársa volt. 1915-ben a Göttingeni Egyetemen szerzett orvosdoktori oklevelet. Miután visszatért Budapestre, az elmebetegségek biokémiai vonatkozásaival, majd a klasszikus organikus szemléletbe nem illő esetekkel foglalkozott, mint a budapesti egyetem orvoskarának gyakornoka. Az I. világháború után Bécsbe költözött, majd 1919-től a Berlini Pszichoanalitikus Intézetben folytatott tanulmányokat, illetve ott dolgozott, mentora Karl Abraham volt. Az 1920-as évek elején kiköltözött az USA-ba és jelentős karriert futott be. 1932-től a Chicagói Pszichoanalitikai Intézet igazgatója lett. Chicagóban megalapította az első pszichoszomatikai intézetet, melynek iskolateremtő volt a pszichoszomatikus orvoslás gyakorlatát tekintve.

1956. és 1964. között a Mount Sinai Kórház (Los Angeles) Pszichiátriai és Pszichoanalitikai Kutatóintézetének igazgatójaként működött. Emellett a Dél-Kaliforniai Egyetemen a klinikai pszichiátria egyetemi tanára volt. Kutatta a gyomor-bél rendszerre gyakorolt stresszhatásokat, valamint a lélektani konfliktustípusok és a gyomor-bél, a cardiovascularis és a pulmonalis rendszerek működési zavarainak kölcsönhatásait. Szerepe volt a pszichoanalízis amerikai elterjesztésében. Irányzata a klasszikus pszichoanalízishez képest nagyobb hangsúlyt helyez a terápiás beavatkozás megvalósítására. Legismertebb munkái a pszichés zavaroknak a testi megbetegedésekben játszott szerepével, a pszichoszomatikus szemlélet kialakításával kapcsolatosak. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a különböző pszichés zavarok és a testi megbetegedések közötti összefüggések tisztázása terén. Számos testi betegség pszichológiai dinamikáját kutatta.

Publikációk (válogatás)

A narkózis hatása az agy gázcseréjére. Cserna Istvánnal. (Bp., 1913 németül: Berlin, 1913)

Psychoanalise der Gesamtpersönlichkeit. (Leipzig–Wien–Zürich, 1927)

Der Verbrecher und sein Richter. Ein psychoanalitischer Einblick in die Welt der Paragraphen. Straub, Hugóval. (Wien, 1929)

Roots of Crime. Psychoanalitic Studies. Healy, Williammel. (New York–London, 1935)

Fundamentals of psychoanalysis (New York, 1948)

Studies in psychosomatic medicine (T. French-csel, New York, 1948)

Psychosomatic medicine (New York, 1950)

Psychoanalysis and psychotherapy (London, 1957)

The history of psychiatry (S. T. Selesnickel-lel, New York, 1966)

Források

Kép:
https://prabook.com/web/franz.alexander/1112940#gallery

Alexander Ferenc. In Wikipedia, The Free Encyclopedia. Letöltve: 2021.06.16.,
https://hu.wikipedia.org/wiki/Alexander_Ferenc 

Alexander Ferenc, Franz. In Arcanum. Letöltve: 2021.06.16.,
https://www.arcanum.com/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/a-a-744F8/alexander-ferenc-franz-745A3/ 

Alexander Ferenc. In Névpont. Letöltve: 2021.06.16.,
https://www.nevpont.hu/palyakep/alexander-ferenc-eecca 

Alexander Ferenc, Franz. In Magyar Életrajzi Lexikon. Letöltve: 2021.06.16.,
https://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00003/00174.htm

Kállai, J., Barabás, K., Túry, F., Csabai, M., & Molnár, P. (2018). Az orvosi pszichológia fejlődése hazánkban: szemléleti keretek, határterületek és alkalmazások. Orvosi Hetilap, 159(36), 1455-1464.