Magyar-amerikai pszichiáter, a családterápia területének egyik alapítója. Nemesi származású, liberális gondolkodású római katolikus családba született. Felmenőinek három generációja töltött be magas rangú bírói pozíciót. Édesapja, Böszörményi-Nagy István, a két világháború között a Legfelsőbb Bíróság tanácselnöke volt, a jogász elit tagja. Fia orvosi tanulmányait Budapesten végezte. 1945-46-ban pszichiátriai rezidensként dolgozott Lipótmezőn és a Szent János Kórházban. 1948-tól a politikai légkör ellehetetlenítette a pszichoanalízist, és Böszörményi-Nagy Iván személyes helyzete is megingott családja „gyanús” háttere miatt.  1948-ban kórházi állásából elbocsátották, házkutatásokat tartott náluk a politikai rendőrség, 1948-ban elhagyva Magyarországot Svájcba, majd Ausztriába ment. Két évig pszichiáterként dolgozott a Bécs melletti menekült táborban. 1950-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahol a Philadelphia-i Eastern Pennsyvsnia Psychiatric Institute-ban kezdett dolgozni. 

1957-ben intézetében felkérték, hogy állítson fel egy szkizofrénia kutatással foglalkozó tanszéket. Több évet szánt a szkizofrénia biokémiai jellemzőinek kutatására, azonban a pszichofarmakológia fejlődése nem vitte közelebb a gyógyítás útjához. 1955-től döntött úgy, hogy a mélylélektani összefüggésekre fókuszál. Kutatásai közben felfigyelt arra, hogy a családi kontextus hatására megváltozik a pszichotikus emberek viselkedése, ezért az egyéni terápiás üléseket felváltotta családi körben tartott ülésekkel. Később a többi lelki betegségre is kiterjesztette ezt a megközelítést. 1964-1967 között már konferenciákon mutatta be munkatársaival a családterápiás módszer működését. 1978-tól megközelítését kontextuális családterápiának, majd kontextuális terápiának nevezte. Integratív modellje összekapcsolta a tárgykapcsolat-elméletet, a rendszerelméletet és az egzisztencialista filozófiát. Tanszéke oktatási intézménnyé nőtte ki magát, szakemberek százait képezték ki. 1980-tól több egyetemen is tanított. 25 évig vezette a Hahnemann University Hospital családterápiás osztályát. Geraldine Spark-kal 1973-ban kiadták a Láthatatlan lojalitás című könyvet, ami kimagasló munka a családterápia terén. Számos új fogalmat alkalmaztak (pl. családi lojalitás, viszonyokban lévő egyensúly, parentifikáció). 2000-ben, nyolcvanadik születésnapján megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemrendjét. Böszörményi-Nagy Iván transzgenerációs módszerét a családterápia fejlődését tekintve paradigmaváltásként értelmezhetjük, elmélete jelentős hatás gyakorol a családterapeuták egymást követő nemzedékeire. 87 éves korában hunyt el.

Publikációk (válogatás)

Családterápiák (1989).

Kapcsolatok kiegyensúlyozásának dialógusa (2001).

Ivan Boszormenyi-Nagy–Geraldine M. Spark: Láthatatlan lojalitások. Animula Kiadó, Családterápiás Sorozat, 28. (2018).

Boszormenyi-Nagy, I. (2014). Foundations Of Contextual Therapy:.. Collected Papers Of Ivan: Collected Papers Boszormenyi-Nagy. Routledge.

Források

Kép: https://csaladterapia.hu/galeriak/boszormenyi-nagy-ivan

Fodorné Ablonczy Margit: Böszörményi-Nagy Iván útja a kontextuális etikáig. (2018). .https://jezsuitakiado.hu/wp-content/uploads/2020/03/03_fodorne-ablonczy-margit_embertars_2018-1.pdf

Árkovits Amaryl: Böszörményi-Nagy Ivánra emlékezve https://csaladterapia.hu/content/arkovits-amaryl-boszormenyi-nagy-ivanra-emlekezve

Harmat Pál: A magyar pszichoterápia története. Akadémiai Kiadó, (1994).

Wikipédia: Böszörményi-Nagy Iván retrieved 7 June, 2023: https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%B6sz%C3%B6rm%C3%A9nyi-Nagy_Iv%C3%A1n